Én ezt a betegséget, a pillanatnyi rettenet után el tudtam fogadni, talán ennek is köszönhettem, hogy megőriztem lelki egyensúlyomat

2014. április 9., szerda, 15:12

A betegségem kezdete

10 éve kezdődött. 2004 nyarán kezdtem magam furcsán, majd kifejezetten rosszul érezni. Voltaképpen, a kezem kisizületein kívül nem fájt semmim, csak azt vettem észre, hogy nagyon-nagyon fáradt, kimerült vagyok. Elmúltam 59 éves, főállásban meglehetősen sokat dolgoztam, a munkámat szerettem, nem gondoltam, s ma sem gondolom, hogy ez okozta volna problémámat. Házi orvosom, a negatív rutin leletek után arra ösztönzött, hogy menjek el végre nyugdíjba, s megoldódnak a gondjaim.

Akkortájt olvastam Márai: Rendelés előtt című novelláját, melyben a híres orvos ebéd közben veszi észre, hogy elhanyagolt felesége nagyon furcsán néz ki. Szólt, hogy ebéd után szeretné megvizsgálni, közben attól félt, hogy nehogy a rettegett választ hallja a feleségétől is, hogy nem fáj semmi, csak nem érzem jól magam. Pontosan ez a válasz hangzott el. A nyakán egy kőkemény diónyi csomót talált, s mint kiderült az asszony 2 hónap alatt 6-7 kilót fogyott. A férj meghökkent 8 hónap, talán egy év, s egyre rosszabb állapot. Mit mondjon most….. semmi fiam, kimerült vagy el kell utaznod a tengerhez. Közben ő is tudta, hogy az asszony mindent tud, látta tekintetéből. Az 1930-as években ez a fajta betegség még gyógyíthatatlan volt, a túlélés az egy évet sem érte el.

Én ugyanezt éreztem. Nálam, a rosszindulatú daganatot egy kiváló gasztroenterológus találta meg a Szent Rókus Kórházban 2004 decemberében, aki panaszaimat hallva, vizsgálat után egy sürgősségi CT vizsgálatot csináltatott, ahol azonnal megtalálták a 5x4x8 cm. nagyságú daganatot a jobb mellékvese közelében. A biopszia: folliculáris non Hodgkin. limphómát igazolt. Hogy mit éreztem akkor, meglepődtem, megsértődtem, nem értettem. Megbeszéltem a családommal, ők is meglepődtek, mindenben támogattak, mellettem álltak, bár én igyekeztem nem terhelni őket. Addig úgy éreztem, velem nem történhet különösebb, családomban 80 körül szoktak eleim, agyvérzésben 1-2 nap alatt vagy azonnal meghalni.

Mit tettem a gyógyulásért?

Orvosom, látta, valószínű ismeri is, az új betegek reakcióit, nyugodtan elmagyarázta a betegség jellemzőit, a kezelés menetét, várható kilátásit, én is elolvastam a fellelhető, vonatkozó irodalmat. Ezért is nagyon hálás vagyok neki, mindig mindent elmondott, mit, miért és hogyan. 2005 februárjában elkezdtük a kemoterápiás kezelést. Háromhetenként, 8 kezelést kaptam, időnként a fehérvérsejt számom a megengedett alá esett, ilyenkor injekciót is kaptam. A kezeléseket jól viseltem, végig dolgoztam. Közben megbarátkoztam a betegségemmel is, rájöttem, hogy akár 30-40 évvel korábban is jöhetett volna, de nem jött, azért is hálát adtam a Mindenhatónak Megnyugodtam, a kontrollra jövő betegek mesélték, hogy már 5-8 éve nem újult ki a betegségük, ez is hitelesítette az orvosom prognózisát. 

2005 júliusában sikeresen befejeződött a kezelés, a daganat babszem nagyságúra összezsugorodott. Szerencsémre részt vehettem egy klinikai kísérletben, melynek keretében, 12 immunterápiás kezelést kaptam, 2 éven keresztül 2 havonta. Azóta rendszeresen járok 3 havonként kontrollra, a manuális vizsgálaton túl, labor, mellkas, ultrahang vizsgálatot is végeznek. Az orvosommal a kapcsolat ennyi év után már szinte családias, soha nem jutott eszembe természetgyógyászhoz fordulni, táplálék kiegészítőket, csodabogyókat szedni, mindig teljes mértékben megbíztam benne. 


Mi segített?
Nem estem pánikba, nem lázongtam, nem merült fel bennem a miért pont én. Tudom, hogy ez ma már egy kezelhető betegség, amit az én példám is bizonyít, hiszen már 10-ik éve az orvosi diagnózisom: alapbetegsége klinikailag változatlanul teljes remisszióban van, aktív onkológiai teendő nincs
Milyen most az életem, hogy meggyógyultam, miért tartom fontosnak megosztani a történetemet?
Én ezt a betegséget, a pillanatnyi rettenet után el tudtam fogadni, talán ennek is köszönhettem, hogy megőriztem lelkiegyensulyomat, élem az életemet, segítek a családomnak, társaságba járok, sokat olvasok, kirándulok, aktív résztvevője vagyok a Magyar Rákellenes Liga rendezvényeinek.

Értékelje

Ha tetszett, ossza meg!

Vissza a történetekhez

Szóljon hozzá!

Hozzászólások

Avatar
...