Az életem, más mint volt a betegségem előtt.

2014. április 9., szerda, 15:42

A betegségem kezdete
A betegségem történetének a kezdete 2010-elejére datálódik. Hererákom volt, jobb oldali kasztráció, és kemoterápia volt a kezelésem.
Mit tettem a gyógyulásért?
A gyógyulásért úgy tettem talán a legtöbbet( és igen zárójelben mondom, hogy talán: ösztönösen), ott és akkor szinte minden egyes percben, hogy elkezdtem felfogni, hogy milyen csodás dolgok is vannak körűlőttünk. Velem volt még a „NEM jól csináltam eddig érzés” , ami segített a kiút keresésben és erőt adott, hogy elhiggyem, lehet másképp is csinálni mint eddig. Mert amit addig csináltam az nem volt jó, sok elfojtás, álmok meg nem élése,,,stb... És elkezdtem a tiszta lapra felvinni a változáshoz szükséges teendőket,a megvalósítandó álmokat sorba szedni. Ez érvényes volt ÉTKEZÉSRE és LELKI dolgokra is. Nem vettem kezembe cukros italt fél évig, nem bírtam megfogni sem. Hihetetlen mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt ettem és ittam meg. Én nem is tudtam, hogy ennyi minden zöldséget is szeretek pl.:cékla. Sokat sétáltam. Inkább úgy mondom, hogy amikor jól voltam és tudtam menni akkor: én sétálni voltam. Akkor látni akartam a világot körülöttem, és nem tv-ből a más emberek világát. És nagy levegőt venni a séták alkalmával, kicsit kihúzni magam, jó volt és segített. Kapás utcai urológiához és ott a sebész doktor úrhoz fordultam a konkrét fájdalmammal. (fájt a jobb oldali herém) A kemoterápiás kezelés az Uzsoki utcai Kórház Onkológiáján volt.
Mi segített?
A Doktor nő és Doktor úr segített, már az első vizsgálatok után azt éreztem, hogy.:köszönöm, hogy ilyen kedves doktorokhoz kerültem. Biztonságban éreztem magam az Ő kezelésük alatt, tudtam kérdezni, kaptam válaszokat. Ha bármilyen butának is tűnt a kérdésem, akkor is mertem kérdezni
Milyen most az életem, hogy meggyógyultam, miért tartom fontosnak megosztani a történetemet?

Az életem, más mint volt a betegségem előtt. Ezt az „ÚTNAK” köszönhetem amit a betegség miatt megjártam. Másképp látom a világot, és nagyon tudok örülni a legkisebb dolognak is. Nem vagyok szemüveges, de egy olyan jelképes szemüvegen keresztül látom a világot, hogy amit régen szürke színben láttam ma már az is színesebb és értékesebb számomra. Járok a fiatalok klubjába (Rákellenes Liga, fiatalok klubja, havi egyszer, utolsó kedden), ahol figyelemmel és odafigyeléssel vagyunk egymás iránt és nagyon jókat tudunk és szoktunk beszélni. Nekem nagyon sokat jelent odajárni, és már nem csak járok, hanem próbálok aktív tagja lenni a havi egyszeri hétvégi találkozók szervezésének. Üdvözlettel Önnek, Neked: György

Értékelje

Ha tetszett, ossza meg!

Vissza a történetekhez

Szóljon hozzá!

Hozzászólások