Más szemmel látom az életet!

2014. április 9., szerda, 15:56

A betegségem kezdete

Hat évvel ezelőtt diagnosztizálták nálam a kétoldali emlőrákot!

Egy véletlen mozdulattal vettem észre csomót a mellemben, de nem gondoltam semmi tragikusra, hisz rendszeresen jártam szűrővizsgálatokra. Nagyon fiatalon, 25 évesen maradtam egyedül két kicsi gyermekemmel, a férjem 28 éves volt mikor meghalt, leukémia szakította el tőlünk. Gyors lefolyású, egy hónap alatt elvitte. Ezért is jártam rendszeresen szűrésekre, hisz fel kellett nevelnem a gyermekeimet ezért nagyon vigyáztam az egészségemre.

Bár kitapintottam a csomót, nem mentem rögtön orvoshoz! Ma már tudom, nagy hiba volt! Mikor majd egy év után elmentem, iszonyatosan érintett a hír, daganat van a mellemben! Pánikfélelem kapott el hisz a RÁK, már maga a szó is mérhetetlen félelmet vált ki az emberekből! Pont szilveszter napja volt (nem bírtam tovább elviselni a fájdalmat) mikor elmentem az ügyeletre, és közölte a háziorvosom, hogy ez bizony daganat. Gyerekeimnek nem mondtam meg, nem akartam elrontani az estéjüket. Míg élek azt az éjszakát nem felejtem el!

Gyerekeim arcán mérhetetlen aggódás, félelem ült ki mikor megtudták a hírt, ezért én nem akartam, hogy a mindig erős anyukájukat gyengének lássák, iszonyatosan tartottam magam előttük, nem panaszkodtam soha. A legrosszabb az volt az egészben mégis, hogy nem volt kivel megosszam érzéseimet, fájdalmamat, kétségbeesésemet mindaddig, míg nem találkoztam az utcán sorstársammal, aki bíztatott, hogy ő is itt van, jól van, adjon ez nekem erőt.

És adott! Mintha megkönnyebbültem volna! Azt az érzést nem tudom szavakkal leírni! Láttam, jól néz ki, csinos és vidám volt. Én ekkor vettem fel a küzdelmet a rák ellen, bízva, hogy nekem is sikerülni fog, élhetek szépen unokáim körében. Hisz miért másért érdemes harcolni, ha nem a családunkért!



Mit tettem a gyógyulásért?

Az események nagyon gyorsan követték egymást. Műtét, kemoterápia, sugárkezelés. Poklok pokla! Nehezen bírtam a kemoterápiát! Állandó hányinger, émelygés, hányás!

Lelkiekben teljesen összetörtem. Majd jött a sugárkezelés!

Gyönyörű nyári időben jártam fel Budapestre minden nap. Pont akkor volt a Szigetfesztivál. Olyan jó volt látni a sok - sok fiatalt, nagy hátizsákokkal igyekeztek a Szigetre, jó volt hallani a nevetésüket, a zsongást!

Mi segített?

Az élet hangjai! Élni jó, muszáj túl lennem ezeken a kezeléseken, utána jobb lesz! Ezek a gondolatok törtek elő belőlem!

A szerencsétlenségemben mégis szerencsém volt, hogy olyan onkológus orvosra bízhattam magam, mint Dr. Nagy Emese főorvos asszony! Nem ködösített, őszintén elmondta mi vár rám, hogy nagy harc lesz, amit majd közösen vívunk meg! Ő minden tőle telhetőt megtesz gyógyulásomért, de ahhoz nekem partnernek kell lenni.

Milyen most az életem, hogy meggyógyultam, miért tartom fontosnak megosztani a történetemet?

Félévente járok vissza ellenőrzésre, amit szigorúan betartat még ennyi idő után is.

Iszonyatos félelemmel megyek hozzá, vajon nem újult e ki a betegségem, talál e valamit, de ahogy átlépem a rendelője küszöbét és belenézek mosolygó szemébe minden félelmem elmúlik.

Én is voltam mélyponton, de onkológusom észrevette és nem nézve hányan várnak rá a váróban elbeszélgetett velem, kiönthettem a szívem és megkönnyebbülve mentem haza. Mikor túl voltam a kezeléseken azt hittem visszamehetek dolgozni, de erről szó se lehetett.

Kétségbeesve kérdeztem a doktornőt, hogy akkor én most mit csináljak? Nem tudok otthon ülni, mindig is pörgős életet éltem, el nem tudom képzelni a nyugdíjas életet, csinálnom kell valamit. No, majd találok magának elfoglaltságot! Mondta.

Felhívta telefonon a Magyar Rákellenes Liga Heves megyei vezetőjét és önkéntes segítőnek ajánlott be engem. Ennek nyolc éve. Ma a MRL Hatvani Alapszervezetének elnöke és Segítő Szolgálatának vezetője vagyok. Önkéntes társaimmal együtt segítem betegtársainkat, családtagjaikat lelkük gyógyításában, újjászületésében, kezelések elviselésében.

Onkológusunkkal nagyon jó a kapcsolatom, sok beteget küld hozzánk, mert ő hisz a közösség éltető erejében. A munkám során is sokszor találkozunk Nagy Emese doktornővel. Minden rendezvényünkre igyekszik eljönni, önkéntes képzéseink rendszeres előadója. .A mellrák elleni figyelemfelhívó sétánk díszvendége!

Orvos-beteg találkozóinkon hasznos tanácsokkal látja el kérdésekkel hozzá fordulókat.  Nagyon fontosnak tartjuk a megelőzést, felvilágosító programokat, a szűréseket. Más szemmel látom az életet!

Az eddigi rohanást lefékeztem, jut időm az élet szépségeire, megcsodálom a tavaszi virágba borult fákat, rámosolygok a velem szembejövő kisgyerekre. Sokat kirándulok, én hegy lánya vagyok, imádom a hegyeket, az erdőket! Sokat barangolunk betegtársaimmal együtt a jó levegőn.  

Életem legszebb nyolc évét élem, szeretek, szeretnek! Nagyon sok betegtársamnak segítek személyes tapasztalatommal, kísérem, betegsége különböző állomásainál segítő kezet nyújtok. Boldog vagyok, hogy segíthetek!                              


Értékelje

Ha tetszett, ossza meg!

Vissza a történetekhez

Szóljon hozzá!

Hozzászólások