Egy, még nem teljesen gyógyult nő

2015. február 10., kedd, 10:47

A betegségem kezdete

2014 novemberében egy hévízi reumatológiai kúra után kissé erősebb vérzést tapasztaltam, így elmentem nőgyógyászom rendelésére. Már mintát venni sem tudott, mert eléggé véreztem.

November 26-án egészségügyi küretet végzett altatásban, szövettani vizsgálat céljából, eközben kilyukadt a méhem. Délután sem ehettem még, mivel kérdéses volt, hogy műtenek e vagy nem. Aznap nem is mehettem haza.

Másnap reggel még ultrahanggal megnéztek és utána hazamehettem. 

December elején kaptam egy telefont, hogy menjek be főorvosi bemutatásra. Már rosszat sejtettem, de próbáltam elhessegetni a rossz gondolatot.

Másnap bementem. Ultrahang, főorvosi vizsgálat és még kb 2 orvos vizsgálata, ami után leültettek és közölték a hírt, hogy  méhtest rákom van, valószínűleg ki kell venni a méhemet.

Kb úgy éreztem magam, mint akit leöntöttek egy vödör vízzel.

Hazafelé azt sem tudtam, hogy mondjam meg otthon a férjemnek, gyerekeimnek.

Beutalót kaptam egy MRI vizsgálatra, amire nekem kellett időpontot kérnem.

Áprilisra kaptam is (volna),  de helyette a fizetős megoldást választottuk, így már a következő héten megvolt a kontrasztanyagos MRI, potom 93 ezerért.

Örültem, hogy nincs áttét, másnap vittem a kórházba az eredményt, több orvossal együtt  megnézték a leletet, felvetették, hogy valóban ki kell venni a méhemet. Rendben van – gondoltam, túl leszek rajta.

Ezután közölték, hogy nem egyszerű méhkivételről lenne szó, hanem radikális méhkiirtásról, ami  egy 6 órás műtét és nem is végzik az adott kórházban.

Két hétig abban a hiten éltünk, hogy ezt a műtétet fogják végezni.

További vizsgálatra küldtek egy specialista orvoshoz, aki közölte velem a jó hírt, hogy nem kell műteni, mivel nagyon kockázatos lenne a vese reflux műtétem miatt. Helyette kemo – sugár terápiát javasolt, amivel  ugyanolyan hatást lehet elérni, mint a műtéttel. Örültem is, meg nem is. Nem tudtam melyik lenne jobb. Talán a műtétet gyorsabban el lehetne felejteni…

Mindegy, így döntött.

A lelettel másnap visszamentem a kórházba. Gondoltam, most már csak időpontot kell kérnem és indulhat a kezelés. Nem így történt.

Kellett még egy CT vizsgálat, hogy nincs e áttét a mellkasban. Tudom, értem, alaposak, jó, hogy mindent ki akarnak zárni, de már egy kicsit türelmetlen voltam.

Közbejött a karácsony,  még szerencse, hogy  december 30-ra kaptam időpontot.

Újév utáni hétfőn, január 5-én kész is lett a lelet, hála Istennek nincs áttétem.

Vittem is rögtön a nőgyógyászatra.

Kiderült, hogy kell még onko-team bizottsági vizsgálat is.

2015. január 6. Onko-team:   - rendben, sugár – kemo kezelés lesz, de kell még egy PET CT is, ami valóban kimutatja az egész szervezetben, hogy hol van rákos daganat. Tényleg alaposak.

Két héten belülre ígérték a behívást, de szerencsére 8 nap múlva behívtak.

Vizsgálat előtt 6 óra hosszig nem szabad enni, csak vizet inni.

Papírok vizsgálata – várakozás- izotópos vénás injekció, majd 1 l glükózoldatos vizet kellett meginni.

A vizsgálat kb 20 percig tartott.  – Eredmény 3 munkanap múlva.

NINCS  ÁTTÁTEM SEHOL!!!

Másnap a PET CT leletével visszamentem a kórházba, ahol az onkológus orvos beutalót írt egy újabb laborra és az onkológiai intézethez. Január 23-án  még egy onkológiai vizsgálat után elkezdődött: az orvos elmondta, hogy 28 sugárkezelést kapok majd kívülről, 3 vagy 4 kezelést belsőleg.

Mit tettem a gyógyulásért?
Ezek után kezdtem megnyugodni. Végre elkezdődik, ha még nem is látom az alagút végét, de az elejét már igen. Ez is valami. Az onkológus orvos elmondta, hogy milyen mellékhatások léphetnek fel a kezelések során. Én azonnal beszereztem az összes ellenszert (székletfogó, különböző gyógyhatású teák a hólyaggyulladás megelőzésére). Elkezdtem a kúrát. Szerencsére férjem mindenben segít, támogat. Ha gyengének érzem magam,  ő veszi át az oroszlánrészét az itthoni munkáknak. A főzést azért meghagyom magamnak, ez nem okoz problémát.
Mi segített?
Elsősorban a család, az ő hozzáállásuk. Gyerekeim felváltva ajánlják fel,  hogy amikor kemot és sugárkezelést is kapok ők szállítanak egyik helyről a másikra, ami nagyon jólesik.  Szóval én még nem gyógyultam meg teljesen, de jó úton járok úgy érzem. Ha véget ér a kezelés folyamata, újból jelentkezem. Addig is csak pozitív dolgokra igyekszem koncentrálni, nagyokat sétálok a kutyánkkal és amit el tudok végezni itthon, azt elvégzem. Persze többet pihenek, mint a betegségem előtt, de ez úgy gondolom, segít.

Értékelje

Ha tetszett, ossza meg!

Vissza a történetekhez

Szóljon hozzá!

Hozzászólások