Vastagbélrák gyógyulásom története

2016. december 29., csütörtök, 15:26

A betegségem kezdete

Szeretném megosztani mindenkivel édesanyám történetét.


2014 októberében diagnosztizáltak nálam vastagbélrákot áttétel a májon. Az első műtét után kiderült, hogy a helyzet ennél sajnos még rosszabb, ugyanis a májamon nem 1, hanem 2 ököl nagyságú áttét van és hashártyám is tele van számtalan pici, köles nagyságú áttétel, amit nem lehet műteni. Az operációt végző orvos maximum egy évet jósolt, most így kicsit kevesebb, mint 2 év után tünetmentes lettem és bizakodóan nézek a jövőbe.

Már az elején szeretném hangsúlyozni, hogy semmilyen „csodaszerről” nem tudok és nem írok, amit ha beszedünk, akkor elfelejthetjük az egészet. Véleményem szerint a daganat kialakulásban túlnyomó részt a lelki eredetű problémák játszanak szerepet, tehát ha valaki szembenéz a rákkal, akkor a küzdelem első lépéseit magunkban kell megtennünk.

Mit tettem a gyógyulásért?

Mint a legtöbb beteg, én sem vettem tudomást az intő jelekről, pedig így visszagondolva, biztos, hogy korábban reagálhattam volna a betegségre. Nyáron (júniusban) kezdett feltűnni, hogy minden nap reggel hasmenésem van. Az első 1 héten még nem szóltam senkinek, gondoltam biztos ettem valamit, ami nem esett jól és most így reagál a szerveztem. Miután nem múltak el a panaszok, úgy már a családon belül is elmeséltem, hogy milyen problémám van, de ahogy én sem, úgy ők se gondolták volna, hogy ez bármi komoly előjele. Kaptam jó tanácsokat, hogy egyek inkább sós vízben főtt burgonyát és pirított kenyeret. A kilók szépen mentek le rólam, ami akkor még örömmel töltött el. Mikor már augusztusra sem múltak el a tünetek, elhatároztam, hogy elmegyek béltükrözésre. Az előzetes konzultáción még csak polipra gyanakodott az orvos, majd meg lett az eredmény és javasolta, hogy keressek fel egy onkológust. Én ekkor már tudtam, hogy nagy a baj, nagyon beteg vagyok. Belül teljesen összetörtem, de a családomban ekkor még nem tudatosult ez, sőt még egyszer nagyon rám is támadtak, hogy csak eltúlzom az egészet.

 

A győri korházban találtam egy sebészt, aki elvégezte a vastagbélrák kioperálását. Az elején nagyon bizakodó volt, mondta, hogy nem kell félni, túlesünk a műtéten és utána nem lesz semmi probléma, mintha misem történt volna. A műtét előtt egyáltalán nem izgultam. Tudtam, hogy megoperálnak, utána hamar felépülők és elfelejtem a dolgot. Az operációra tolva a liftben még eljöhettek velem a gyerekeim, majd kicsit elérzékenyülve vettem egy búcsút. Haza küldtem őket, hogy majd csak este jöjjenek be és másnap reggel konzultáljanak az orvossal. A műtét megtörtént, vissza kerültem a szobába a többi beteg mellé. Bár kába voltam, de emlékszem, hogy bejött a doktor úr és közölte, hogy sikeresen kivette a daganatot. Az ápolónők értesítették a családomat, mindenki megnyugodott. Másnap reggel a lányom és a fiam ment a doktor úrhoz, amikor jött a hideg zuhany. Tudtam, hogy valami baj van, mivel a konzultációjuk nagyon sokáig tartott. Az orvos közölte velük, hogy a májon az egyik áttét ököl nagyságú, amit ő meg is operálna, de a hashártyám tele van számtalan pici, köles nagyságú áttétel, amit nem lehet műteni. Ami hátra van… hát azt jobb esetben lehet csak években mérni. Ez egy akkora pofon volt, hogy padlóra küldte az egész családot. Másodszor is teljesen összetörtem!

Azt az érzést, ami bennem volt, ami bennünk volt nem lehet leírni. A kérdés: „miért velünk?” pörgött mindenki fejében. Mindenki magatehetetlen volt, teljesen felőrölt minket.

Az rossz hír teljesen letört. Szerintem ez az a pont, ahol nagyon sokan feladják és tudat alatt beteljesítik az orvos jóslatát. Én viszont ott elhatároztam, hogy minden percben küzdeni fogok a családomért. Az pörgött a fejemben, hogy nagyon sok szép perc vár majd rám (gyerekeimre esküvője, unokák, utazások stb.), amit én igen is át fogok élni!

Miután hazaértem a kórházból, mint minden ember én is egyből az internethez fordultam. Rákerestem arra, hogy rákgyógyítás és millió weboldalt dobott ki a kereső. Termékek sora bukkant elő, ami mind-mind kecsegtető reklámmal bírt. Ki a Culevitre, ki a CoD teára, ki a gyömbérre, stb… esküdött. Óriási kétség volt bennem, hogy vajon amit rendelek az hatni fog? Mi lesz, ha hónapokon keresztül szedem az egyik terméket, ami nekem nem használ és mást kellett volna szednem helyette?

Úgy meghozni egy döntést, hogy sajnos nincs rövidtávú visszacsatolás elképesztően nehéz volt. Volt jó néhány termék, amit kipróbáltam, de végül is a férjem rátalált a búzafűlére és én amellett köteleztem el magam. (Szeretném hangsúlyozni, hogy egyik terméket sem kritizálni sem minősíteni nem szeretném, amit írok az a saját egyéni tapasztalatom volt)

Közben egyeztettem egy onkológussal is, aki 12 kezelést írt ki. Két hetente kellett felutaznom Győrbe. Az egyik héten egy rövid kezelést kaptam, ami a hétfő délelőttöt vette igénybe, majd a következő héten be kellett feküdnöm 3 napra. Az első alkalommal a fiam kísért el. Teljesen kétségbe voltam esve, hisz azt sem tudtam, hogy pontosan hol kell bejelentkezni, mit kell mondani a pultnál, melyik sorba kell állni. Ahogy beléptem a váróba, rengeteg megfáradt ember, akiknek ez a „program” már rutinná vált. Többen voltak ott, de én még is egyedül voltam. A 3-4 hét után már nekem is a mindennapok részévé vált a dolog. Szerencsésnek éreztem magam, ugyanis a kezelések nem gyengítettek le, nem volt hányingerem és nem hullott ki a hajam. Az elején megismerkedtem több emberrel is, köztük egy hölggyel, aki nálam sokkal rosszabb helyzetben volt, de még is sugárzott belőle a pozitív energia. Nekem ő különösen sok erőt adott, ahogy most én is szeretném ezt másoknak megtenni. A kezelések lejártak és eljött a PET CT ideje. Nagyon féltem az eredménytől. Mi van, ha a hashártyámon tovább nőttek az áttétek? Mi van, ha újabb helyeken is keletkezett áttét?

Végül a PET CT csak a májon mutatott áttétet. Konzultáltam ismét a műtétet végző sebésszel, aki mondta, hogy elvégzi az operációt, de csak úgy, hogy miután betoltak a műtőbe, leellenőrzi, hogy a hashártyámról biztosan eltűntek az áttétek. Most a gyerekeim végig várták az operációt a doktor úr irodájánál. Ahogy elmesélték, ez volt életük leghosszabb fél órája. Majd jött a doktor és közölte: sikerült! Nem volt a hashártyán áttét és a májról is el lett távolítva mind a 2 daganat. Akkor látták először elmosolyodni az orvost, hogy ő ilyet még nem látott. Bár nagyon fájt a műtét után a seb, de akkor már csak 1 dolog lobogott a szemem előtt, hogy hamar kelljek fel az ágyból és induljak haza.

Konzultáltam az onkológussal, aki a műtét után még 6 kezelést írt elő. Ezek a kezelések már megviselték a szervezetem, nem volt étvágyam és kihullott a hajam is. Nem zavart, mert gyógyultnak éreztem magam, majd jött a 6. kezelés után a CT, ami kimutatta, hogy a májon ismét látszik egy 2-3 cm nagyságú folt, ami vagy a műtét utáni heg vagy egy újabb áttét. Harmadszor is összetörtem. Amikor már azt hittem, hogy vége, ismét jött valami, ami elszakít attól, hogy átlagos életem legyen. Még 6 kezelést írt elő az onkológus, hogy megnézze ezek hatására zsugorodás következik-e be. Az utolsó kezeléseknél már alig találtak vénát az ápolók, sajnos majdnem mind szétpattant. Nehezen bár, de eltelt a 12. kezelés is és jött a CT. Az eredmény ugyanaz maradt, mint ezelőtt. Az onkológus mondta, hogy keressem fel ismét a sebészt és egyeztessek vele egy újabb műtétről. Ismét egy nehéz pillanat, de nem volt kérdés számomra, hogy ezzel is szembenézzek. Ha harmadszor, ötödször vagy tizedszer is kés alá kell feküdnöm, akkor megteszem, mert nem adom fel.

Felvitt a férjem konzultációra a műtétet végző doktor úrhoz, aki felhívta az onkológusomat és egyeztettek. Végül is abban maradtak, hogy az, amit a CT mutat csak egy műtét utáni heg és gyógyult vagyok. Hirtelen nem is tudtam mit kezdeni a jó hírrel. Elsírtam magam.

Az első kontrollra február elején került sor. Fogyni nem fogytam, a hajam nő, a közérzetem pedig nagyon jó volt. Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz, de sajnos a doktornő közölte: az epehólyagon látszik egy 2 cm-es folt. Tisztán sajnos nem látszik, hogy esetleg egy megnagyobbodott érről vagy daganatról van szó, ezért májbiopsziát javasol.

Valahogy azt éreztem, hogy nem lehet baj, hisz ez még csak első kontroll, ilyen hamar nem jöhet vissza semmi. Eltelt 1 hét, majd még 1 hét mire lett eredmény, ami kimutatta, hogy pozitivitást mutat a szövettan, tehát jöhet még egy műtét. Negyedszer is összetörtem L

Egyből hívtam a sebészt, hogy amint lehet, műtsön meg. Szerencsém volt, lett egy lemondás így 3 hét múlva kaptam időpontot műtétre.

Pénteken kellett befeküdnöm a kórházba és hétfőn reggel elsőként pedig bejegyeztek az operációra.

A hétvégén kijöttem a kórházból és vasárnap este 5 órára mentem vissza óriási gyomorgörccsel. Azt éreztem, hogy szúr a májam és az epém, görcsöl a hasam. Egyszerűen nem hittem el, hogy miért nem lehet egy kis nyugalmam? Miért jött ilyen hamar vissza?

Reggel 6:45-kor már jöttek vissza a gyerekeim megnyugtatni, de valahogy nagyon izgultam és sokat is sírtam. Jött a szokásos "rutin", a gyerekeim elkísértek a liftbe, majd jött a könnyes búcsú és betoltak az előkészítőbe. 

A gyerekeim nagyon aggódtak, mivel a műtétet végző doktor csak 11. órakor jelent meg. Eltelt 3 óra és az orvos első mondata az volt, kérem fáradjanak be az irodámba. Hogy mire gondoltak? Arra, hogy valami komplikáció lépett fel és valami nagy baj van anyuval.

Majd jött az orvos híre: sikeres volt a műtét: 4 "daganatot" talált. Ebből 2 csak műtét utáni heg. Talált egy plusz kinövést, amit kioperált, de nem hinné, hogy daganat. Majd kioperálta az epén lévő 2 centis daganatot is.

 

Az onkológus a műtét után gyógyszeres kezelést írt fel. Az első kúra nem viselt meg, majd jött a második kezelés. Hánytam és hasmenésem volt 6 napon keresztül, teljesen kiszáradtam. A férjem felvitt a kórházba, ahol azonnal bent fogtak. 1 hétig kaptam az infúziót, mivel teljesen le voltam gyengülve, az arcom beesett. Ezután hazaengedettek és belekerült jó egy hónapba, mire visszanyertem a formám. Az onkológus úgy döntött, hogy ne szedjek semmit és nézzük meg januárban, mi lesz a kontroll eredménye.

Mi segített?

Az eltelt időszak megtanított arra, hogy teljesen más szemmel nézzem a világot. Becsülök minden percet és rájöttem arra is, hogy mi az igazi probléma az életben.

Sok bennem a kétség és a félelem, de nem hagyom, hogy ez felemésszen. Azt tudom, hogy ha kell, akkor ismét harcolni fogok. Harcolni fogok a családomért, hisz nekik nagyon sok mindet köszönhetek.

Milyen most az életem, hogy meggyógyultam, miért tartom fontosnak megosztani a történetemet?

Szeretném, ha az interneten nem csak negatív példákkal találkoznának az emberek, hanem igenis látnák, hogy megéri küzdeni és nem szabad feladni. Remélem a történetem erőt ad másoknak is és remélem egyre többen osztják meg velünk a sikertörténetüket.

Értékelje

Ha tetszett, ossza meg!

Vissza a történetekhez

Szóljon hozzá!

Hozzászólások

Woman avatar
Végig olvastam a történeted és nagyon tetszett a hozzáállásod. Én is hasonló gondokkal küzdök mint Te. Még nem is mutatkoztam be. Kovácsné Hora Katalin vagyok Egerből 62 éves vagyok. Ne haragudj , hogy letegeztelek, de talán a közös sors miatt megengeded. Nekem 2015.januárjában derült ki , hogy végbélrákom van. A későbbi vizsgálatok (CT, PET CT) kimutatták, hogy a májon is van 3 db 2-3 centis áttét. Először jött a kemó aztán szeptemberben 11-én a máj műtét és egyúttal sztómát is kaptam, mert már nagy gondjaim voltak a széklettel. A máj műtétet nagyon jól átvészeltem. Sikerült hamar felépülni belőle, és bíztam abba, hogy a sztóma csak átmeneti lesz. Jöttek az újabb kemók aztán a sugár és májusban a végbélrák műtét. Nagyon bizakodóan mentem a műtétre, bízva abban, hogy ezután is hamar fel fogok épülni. Sajnos egy kicsit másként alakult. Máj.11-én volt a műtét és már arról beszéltünk, hogy nemsokára megyek haza, de varratelégtelenség lépett fel és 19-én újra műtöttek. Hál istennek ebből is felépültem mehettem haza. Gondoltam most már csak a gyógyulásomra kell koncentrálnom, de nem így történt, mert egy pár nap múlva a hüvelyből gennyes, bűzös, sárgás váladék kezdett folyni. Távozásom után egy hétre, már megint a korházban voltam. Kiderült, hogy egy sipoly alakult ki, amit öblögetni kell, és a végbélen és a hüvelyen is van egy lyuk. Az öblögetés itthon naponta és az orvosnál hetente, kéthetente megtörtént. Októberben mentem újra CT-re és akkor kiderült, újabb áttétek vannak. A tüdőn és a nyirokcsomóban. Elkezdtük az újabb kemót, de a 4. után közbeszólt a sipoly. Most voltunk hévégén, a sebészeten és azt mondta az orvos, hogy abba kell hagyni a kemót és a végbelet végleg le kell zárni. Erre a műtétre kb 3 hónap múlva kerülhet sor, de addig sajnos a rák tovább terjedhet. Nagyon kétségbe vagyok esve. Keresek valamit, mivel amivel egy kicsit vissza tudnám szorítani, vagy megszüntetni, mert a nyirokcsomó nem műthető. Én is kutatok, keresek, de bennem is ott van a kétség vajon fog-e hatni. Mert a reklámok nagyon meggyőzőek, de én inkább olyantól kérnék tanácsot, akinek hasonló gondjai voltak és GYŐZÖTT. Én is győzni szeretnék. Szeretnék még egy jó pár évet a családom és az unokáim körében tölteni. Kérlek, segíts és írd meg Te mit használtál és azt hol kaptad meg. Segítségedet előre köszönöm. Üdvözlettel: Kati