Betegségem története.

2018. április 12., csütörtök, 18:14

A betegségem kezdete
2014. január környékén elkezdtem fogyni kb. 4 kg-ot. Ez nálam sok volt, mert évek óta 54 kg voltam. A családom is szekált, hogy menjek el orvoshoz, nézzék meg az okot. Fájdalmam semmi nem volt jól éreztem magam.
Mit tettem a gyógyulásért?
2014. márciusában elmentem a körzeti orvosomhoz a fenti problémával, Ő beutalt laborvizsgálatra, vér, vizelet. Eredmény rendben volt. Erre az orvos adott egy beutalót hasi ultrahangra. Az ultrahang május 7-én volt, de addigra azt a 4 kg-ot visszahíztam. Az ultrahang megállapította, hogy egy 2 cm-es átmérőjű daganat van a jobb vesémben. Ez egy pillanatra letaglózott, de aztán tettem a dolgomat.
Augusztusban elmentem Budapestre a transzplantációs klinikára, ahol elküldtek CT-re, majd a mütétet is megbeszéltük, hogy a veséről csak ki kell metszeni azt a daganatot
2004.október 9-én megmütöttek, de sajnos a jobb vesémet ki kellett venni a daganattal együtt. Mütét kedden volt, pénteken már hazamehettem és szombaton az 5 tagú családomnak a háromfogásos ebédet elkészítettem. Vasárnap ugyanúgy, egészen jól voltam.
Két hét múlva mennem kellett egy hét tagú bizottság elé ahol a továbbiakat kellett megbeszélni. Mikor belibbentem az orvosok elé megkérdezték, hogy én vagyok-e akit két hete műtöttek. Igen, volt a válaszom. Majd közölték a daganat rosszindulatú volt, de szerencsémre semmi kezelés nem kell, csak a kontrollok.
A mai napig minden rendben van, járok rendszeresen amikor kell.
Mi segített?
Elsősorban az segített, hogy nem a betegségre figyeltem, hanem a családomra a kutyáimra a cicáimra és minden olyan dologra amiben szépség, szeretet van. Úgy kell élni mintha legalább 100 éves koromig élnék, és sok a dolgom a világban. Kertészkedek, unokákra vigyázok, barátaimmal találkozom, tornára, úszni járok, keresztrejtvény fejtek, olvasok, néha még szinházba is eljutok. Az idén 72 éves leszek, tele energiával és tenni akarással. Hosszú élet titka talán ez!!!!!
Milyen most az életem, hogy meggyógyultam, miért tartom fontosnak megosztani a történetemet?
Tanulság csak annyi lenne, hogy ne a betegségre figyeljünk hanem a körülöttünk lévő jó dolgokra. Élvezzük a még hátralévő életünket.

Értékelje

Ha tetszett, ossza meg!

Vissza a történetekhez

Szóljon hozzá!

Hozzászólások