Összesen 27 DB történet
  • Zamardiban 2000 en
    Engem egy hosszan tartó, mély gyász állapotából  rázott fel a betegségem -a lelki háttere mindenképpen ez volt.
    Már itt szeretném kiemelni, hogy ennek idén éppen 19 éve!
    Súlyos depresszióban töltöttem a gyászévet, nem tudtam, mert igazság szerint nem is akartam visszatérni az emberek közé, senkitől nem vártam udvarias, vigasztaló szavakat, mert vigasztalhatatlannak éreztem magam. Ez az időszak sajnos éppen a klimax kezdetével esett egybe, ami nagyon megviselt.
    Mikor már tűrhetetlennek éreztem a helyzetemet én magam is, akkor fordultam orvoshoz, és - sajnos a saját kérésemre - hormonkészítményt kaptam, azzal a "mankóval" tudtam enyhíteni a klimaxos tüneteimet -és végre  újból munkába is álltam.

    Két év telt el így, amikor döbbenten tapasztaltam, mit tettem magammal: kétségtelen tüneteket észleltem, tudtam, hogy rákos lettem, de annyira féltem a klimaxos tüneteim visszatérésétől, hogy eltitkoltam az orvosom előtt, dolgozni szerettem volna tovább, mert a kollégák között már éppen kezdtem is kilábalni az önsajnálatból, ami a társam elvesztése miatt hatalmasodott el rajtam -mert hagytam elhatalmasodni.
    Végül az életösztön mégis győzött -és a 24.óra utolsó perceiben egyből kés alá kerültem az akkor már 4 cm-es, addig eltitkolt, hormon-okozta, titokban rejtegetett tumorommal.

    Az én történetem ezen a ponton vált pozitív történetté, teljes testi-lelki megújulássá, az élethez, önmagamhoz való viszonyulásom gyökeres megváltozásához, szinte mindent átértékeltem, egészen más megvilágításba került az addigi életfelfogásom, érzelemvilágom.
    Bővebben
  • Avatar

    Erős Gábor vagyok és 42 éves vagy talán 3 !?

    A lényeg, hogy egészséges és előre néző. Miért is vagyok 3 éves? A történet pontosan 2010 szeptember 02-ra nyúlik vissza, amikor rosszindulatú vesedaganatot diagnosztizáltak nálam. Számomra teljesen hihetetlen volt, hiszen életem egyik legnagyobb eseményén voltam túl. FIFA játékvezető asszisztensként részt vettem a 2010-es Labdarúgó Világbajnokságon Dél Afrikában ahol egészen az elődöntőig jutottunk. 

    Bővebben
  • Avatar

    Éppen idén van 10 éve, hogy minden megtörtént: a műtét, a rossz hír, a kemo, a jó hír. Akkor 18 voltam, érettségire készülő, álmaiban már az egyetemen művelődő, felnőttnek készülő.


    Valahogy úgy kezdődött, hogy az állandó nőgyógyászati és urológiai panaszok ideiglenesen múltak, aztán újra visszatértek és ez aggodalommal töltötte el az orvosomat, így egy pár újabb vizsgálat után kiderült, hogy ciszta van a petefészkemben. A tavaszi szünetre gondosan beütemezett műtét előtt 1 nappal derült ki, hogy annyira nagyra nőtt ez a kis oda nem illőség, hogy nagy műtétre van szükség. Azt hiszem, talán itt kezdtem el félni.
    Egyedül voltam egy nagy kórházi szobában sokakkal egyetemben, idegen volt, hideg és rideg, én pedig még sosem feküdtem kórházban, és már alapból azt is nehezen viselem, ha valamiért idegen helyen kell aludjak. De megtörtént, aminek meg kellett, minden terv szerint alakult, szépen gyógyulgattam és igyekeztem a vágás miatti fájdalommal óvatosan bánni. Kerek 2 hét múlva jött egy levél: ha jól emlékszem 4 oldal, tömör orvosi bla bla, amiből egyetlen egy szót sem értettünk, csak a végén pirossal aláhúzott sort: „A következő hétfőn jelenjen meg az onkológiai bizottság előtt, 15 órakor.” Én még ebből sem következtettem semmi rosszra, csak Anyu. Ő szerintem már tudta, hogy itt hosszú harc lesz… 

    Nem emlékszem, hogy az orvos egyetlen egyszer is kiejtette volna a száján a rák szót. Sosem mondta, hogy kisasszony, maga rákos. Egyetlen orvos sem, pedig jártam jó néhánynál. Kiderült ugyanis, hogy nem ám akármilyen rákom van, hanem valami nagyon különleges, nagyon ritka és nagyon agresszív fajta! Én meg folyamatosan azon nevettem, és még ma is, hogy tipikus: nekem még a rákból is valami egyedi van. Nem ám holmi hétköznapi rákocska, nem: különleges! Az egész életem különleges, hát majd pont a rákom lesz egyszerű??
    Bővebben
  • Avatar
    Gabi vagyok, 39 éves, pénteken lesz egy éve, hogy levették a jobb mellem....... DE ÉLEK!!!!!!!!!!!!! és jobban vagyok mint valaha  
    2010 óta érzetem a jobb mellemben valami furcsa érzést. Mindig volt egy kis égő, fájó,bizsergő érzés. Aztán 2012 nyarán már külső elváltozások is bizonyították számomra,hogy valami baj van. Az orvos elküldött MR vizsgálatra, amit három hónap várakozás előzött meg... aztán 2012. szeptember 28-án közölték a diagnózist ( amit már tudtam ). Az események felpörögtek, szövettani eredmény után egy fantasztikus sebész keze alá kerültem, és megtörtént a műtét.  Bővebben
  • Avatar
    több, mint 3 éve




    1980-ban hererákot diagnosztizáltak nálam.

    Sorkatona voltam egyetem után, amikor feltűnt, hogy a bakanadrág egyre jobban vág.  Nadrágváltás után rájöttem, hogy nem a nadrágban van a hiba: az egyik herém megnagyobbodott. Nem fájt ugyan semmim, de mivel nem múlt el néhány hét alatt, felmentem a gyengélkedőre.

    Azt hiszem, nagy szerencsém volt, talán az életem múlt azon, hogy a gyengélkedő orvosa lelkiismeretes ember lévén nem küldött vissza azzal, hogy szimulálok, hanem kórházba utalt. Másnap, április 28-án több, különböző betegségekkel kezelt katonatársammal együtt a laktanya mentője szállított be bennünket a Kiskunfélegyházi katonakórházba, majd engem tovább a Központi Katonai Kórházba. Ott a gyönyörű tavaszi napsütésben jó pár órát kellett várakoznom az alezredes elvtársra, mert éppen műtött. Miután megvizsgált, lazán annyit mondott, hogy „ezt innen holnap kikapjuk”. Akkoriban nem volt szokás megmondani a betegnek a diagnózist, ezért nem is gyanakodtam különösképp. Hogy ez jó volt-e így vagy sem, ennyi idő távlatából nehéz megmondani. A sokktól azonban megkímélt.

    Bővebben
  • Avatar

      

    Nézzétek meg Andi történetét, aki teljesen véletlenül vette észre a betegségét, de már sikeresen legyőzte a rákot és megtalálta az élet igazi értékét. Számára az emberek és a barátok lettek a legfontosabbak. 

    http://vimeo.com/97227955

    Bővebben
  • Avatar

    Gyógyulásom története: „Az én anyukám nem kopasz!”

    Andreának 2010 novemberében lett gyanús, hogy valami mintha lenne a jobb mellében. Mivel korábban már volt egy jóindulatú csomója ugyanott, ezért azt gondolta, lehet, hogy az. Ám példamutató orvosként azért biztos, ami biztos alapon elment kivizsgáltatni.

    A kardiológián dolgozott, és mindig ügyelet után akart lemenni időpontot kérni, de persze folyton elfelejtette. Aztán december első heteiben eljutott ultrahangra és mammográfiára, ami igazolt rosszindulatú eltérést, de mivel nem volt teljesen egyértelmű, ezért mintavétel is történt. Andreában akkor még fel sem merült a legkisebb gyanúja se annak, hogy baj lehet.

    Aztán elérkezett a december 22., amikor Andrea már szabadságon volt, de egy ismerőst bement megvizsgálni a kórházba, és akkor beugrott a leletekért is. A főorvosnő szavai rögtön rossz érzést keltettek benne, mert a szimpatikus doktornő behívta magához, hogy beszélgessenek kicsit. „Akkor kezdett eltörni a dolog. Alig emlékszem azokra a percekre, mert amikor a doktornő azt mondta, hogy rossz indulatú sejtekre utalnak az eredmények, elkezdtem sírni. Hazafelé még bementem a gyerekeknek kakaós csigát venni, aztán hazasírtam magam” – meséli Andrea a megsemmisítő nap eseményeit.

    Emlékszem a gyerekek meglepett arcára, hiszen még sosem láttak ilyen állapotban. Leültettük őket reggelizni, és én közben elmeséltem a férjemnek, hogy mi a helyzet. Ő teljes hidegvérrel, pillanatok alatt végiggondolta a dolgot, úgyhogy délután már ismerősöknek telefonálgattunk, az interneten is próbáltunk minél több információt összegyűjteni, és egy kész stratégiát állítottunk fel” - folytatja Andrea.


    Bővebben
  • Avatar

    Éva 2011 januárjában 4 nappal a 30. szülinapja után éppen tusolt, amikor valami különöset vett észre. A bal mellében, már majdnem a hónaljánál egy csomóra tapintott. Akkor még nem vette túl komolyan a dolgot, vállrándítva csak ennyit mondott: „Ennyi idősen ugyan mi bajom lehet?” Azért szerencsére elmondta édesanyjának és párjának a dolgot, akik nagy nehezen rávették a lányt, hogy inkább látogasson meg egy orvost, és mutassa meg neki a szokatlan elváltozást.

    A háziorvos se gondolt semmi komolyra, de azért beutalta Évát ultrahangra, sebészetre és nőgyógyászatra. Még ott helyben elvégezték az ultrahang vizsgálatot, ahol a doktornő előrebocsátotta, hogy azt meg tudja mondani, hogy ciszta-e vagy sem, de mást nem. Sajnos, nem ciszta volt, de persze biztosat még ekkor sem tudhatott senki. Ahhoz, hogy biztosat mondhasson bárki, mintavételre volt szükség, de azt csak egy mammográfia után végezhették el.

    „Amikor meglátott a kis asszisztens hölgy a mammográfiai vizsgálat előtt, elkezdett velem kiabálni, hogy én mégis hogy gondolom, hogy idejöttem, és hogy ő ugyan nem fog egy 30 éves nőnek mammográfiát csinálni” – mesél Éva a szívélyes fogadtatásról. A doktor úr azonban határozottan elcsitította a nőszemélyt, és sikeresen elvégezték a mammográfiát, ami szintén igazolta, hogy mintavételre lesz szükség.

    Szegény Évának – aki ráadásul rettentően utálja a tűket – 16 tűszúrást kellett kiállnia a mintavétel során. Azért volt ennyire szükség, mert pár félre is ment a nagy izgalom miatt, másrészt viszont a vizsgálatokon kiderült, hogy nem egy, hanem két csomó van Éva mellében. Ráadásul ilyenkor nem csak a csomókból, de más szövetekből is vesznek mintát, az összehasonlítás végett.

    Bővebben
  • Avatar

    Nézzétek meg Marsó György történetét, aki miután 24 évesen le győzte a rákot, átúszta a Balaton.

    Bővebben
  • Kehida
    kb 3 éve

    Most akkor ki is a beteg?

    Ez év márciusban kezdődött az egész egy torokgyulladással. Vidáman tekertem 60 kilométert, de most valahogy nem esett annyira jól - mintha fájna a torkom egy kicsit, biztosan hideg volt a folyadék, amit hoztam magammal és ezzel letudtam a dolgot. Hazaérve azért megnéztem a tükörben a torkomat már amennyire látni lehetett és nagyon be volt pirosodva vagy inkább lila volt, ezért elmentem a dokihoz hátha ad valamit. Adott is  toroköblögető gyógyszert, ellátott jó tanácsokkal pihenésre ítélt ne igyak-egyek hideget stb. Eltelt két hét és a várt javulást helyett, minden maradt a régiben azzal a különbséggel, hogy benyeltem egy kanál iszonyú forró levest (elvégre a meleg ételtől nem tiltottak el), ami még rosszabbá tette a torkom színezetét most a barnás-lilás színekbe néhol egészen sötét majdhogynem fekete árnyalatok is vegyültek. Szépen múltak a napok, sőt hetek, de semmi a torkom szivárványszínű én egyre rosszabb kedvű – na, ennek fele se tréfa – irány a gégészet. Ott aztán megállapították, hogy rosszindulatú daganat van a torkomban -   sugárkezelésre kellett járnom közben kaptam két kemoterápiás kezelést is többször vettek szövetmintát. Legutolsó vizsgálatom egy pet-ct vizsgálat volt a Laky Adolf utcában. Nagyon kulturált hely le a kalappal nem volt tülekedés nagy a csend, minden olyan nyugodt, szinte jól éreztem volna magam, ha nem tudom, miért vagyok itt. Az asszonykám elkísért, együtt vártuk, hogy sorra kerüljek. A falra ki volt rakva képekkel illusztrálva a vizsgálat menete percre lebontva, tehát tudtam, hogy közel három órás vizsgálatnak nézek elébe. Kint már rég besötétedett sorba hívták a betegeket előzetes felmérésre. Értem ez alatt például milyen betegségei volta ezt megelőzően, mennyi a súlya, magassága megmérték a vércukorszintet stb. Ezen is túl voltam, már csak maga a vizsgálat volt hátra. Nyugodtan ücsörgünk sorunkra várva, amikor a néma csendbe hatalmas ricsaj robban elemi erővel. Nem tudtam hova tenni, ilyet az ember csak óvodában vagy bölcsődében hall azt hittem valaki bekapcsolt valami rádiót ez annyira nem illet, ebbe a környezetbe. Sajnos pont szólítottak be kellet mennem a vizsgálóba. Két óra múlva mikor végeztem kérdezem az asszonykámat mi volt ez? Elcsukló hangon mondja.  Megjött a Mikulás.  A Hungária körútnál kezdtem tisztábban látni az utat akkor is csak a könnyeimen keresztül. Eddig arra nem gondoltam, hogy ez a betegség nem nézi a kort.

    Bővebben

Aktualitások

Woman avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Woman avatar

Az életem, más mint volt a betegségem előtt.

Woman avatar

Rozványi Balázs története

Woman avatar

Ez volt az egyik legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam az élettől

Img 2503

leukémia (AML)

N a

Gabi története - "Hihetetlen erők szabadultak fel bennem, a lelkem megkönnyebbült, hogy a beteg "részem"-től megszabadultam.... "

N a

Dr. Kenessely Andrea gyógyulás története: „Az én anyukám nem kopasz!”. Forrás: www.egeszsegtukor.hu

11150835 947504951961152 4777089951096337466 n

Hittel és tettel

1kd1de3bd67d thumb

Egy, még nem teljesen gyógyult nő

Woman avatar

Dr. Kenessely Andrea gyógyulás története: „Az én anyukám nem kopasz!”. Forrás: www.egeszsegtukor.hu

Avatar

Betöltöttem a 14. születésnapomat

Kehida

Ki is a beteg?