Összesen 27 DB történet
  • Meggyogyultunk logo

    2OO6 július 7.-Ezt a napot soha nem fogom elfelejteni. Akkor már kb.1O éve minden évben 46 éves koromtól kezdve rendszeresen részt vettem  rák szűrő vizsgálatokon. Édesanyámnak 66 éves korában az egyik mellét eltávolították,és 79 évesen nem rákban hagyta itt a földi életet. Apai ágról Nagymamámnak 84 évesen találtak kis csomót,és bár onnét csak egy évet élt ,de állítólag ha előbb kiderül ,biztos további éveket is velünk tölthetett volna még. 

    Genetikailag is számítottam rá,hogy ez esetben én veszélyeztetettebb vagyok a mell betegségekre ,tehát érthetően még jobban odafigyeltem magamra.Ezen kívül,mivel tudtam már,nekem bő 1O éve egy jóindulatú fibróadenóma nevű daganatot is felfedeztek , ez jelezte,nekem még többször kell kontroláltatni  magamat.

    1O évvel később  56 évesen jött a megrázó hír-a 2 centis jóindulatú mellett keletkezett 2 kicsi RÁK csomó.

    Bővebben
  • Meggyogyultunk logo

    Boldog túlélőként sajnos receptet nem adhatok a gyógyuláshoz, csak néhány gondolatom és élményem osztom meg.

    A diagnózis megismerése után úgy éreztem, hogy egy sokemeletes ház terhe nyom lefelé. Amikor ezt leráztam magamról, mint ha ezer horgony kötele, lánca húzna lefelé.

    Bővebben
  • Meggyogyultunk logo

    Missziómnak tekintem, hogy segítsek másokon. Sorstársaimon, akik jelenleg is elszenvedői a rák nevű betegségnek.Engem Andrásnak hívnak, jómagam is átmentem ezen a betegségen, hererákom volt 22 éves koromban, most 31 vagyok. Akkor fél évembe telt meggyógyulni, kaptam kemoterápiát is, de a valódi és végleges gyógyulást az a "kis megvilágosodás" élmény és az utána bekövetkező önmagamhoz való visszatalálás megélése jelentette, amivel gyökeresen új életszemlélet és értékrend épült be az életembe. Tapasztalati úton éltem meg a világgal való egységélményt és láttam meg a betegségemet kiváltó lelki ok-okozati összefüggéseket. Onnantól tudtam, hogy meg fogok gyógyulni és a betegségemre, mint legnagyobb tanítómesteremre tudtam gondolni. Ez így van a mai napig. Újjászülettem.

     

    Bővebben
  • Meggyogyultunk logo

    10 éve kezdődött. 2004 nyarán kezdtem magam furcsán, majd kifejezetten rosszul érezni. Voltaképpen, a kezem kisizületein kívül nem fájt semmim, csak azt vettem észre, hogy nagyon-nagyon fáradt, kimerült vagyok. Elmúltam 59 éves, főállásban meglehetősen sokat dolgoztam, a munkámat szerettem, nem gondoltam, s ma sem gondolom, hogy ez okozta volna problémámat. Házi orvosom, a negatív rutin leletek után arra ösztönzött, hogy menjek el végre nyugdíjba, s megoldódnak a gondjaim.

    Akkortájt olvastam Márai: Rendelés előtt című novelláját, melyben a híres orvos ebéd közben veszi észre, hogy elhanyagolt felesége nagyon furcsán néz ki. Szólt, hogy ebéd után szeretné megvizsgálni, közben attól félt, hogy nehogy a rettegett választ hallja a feleségétől is, hogy nem fáj semmi, csak nem érzem jól magam. Pontosan ez a válasz hangzott el. A nyakán egy kőkemény diónyi csomót talált, s mint kiderült az asszony 2 hónap alatt 6-7 kilót fogyott. A férj meghökkent 8 hónap, talán egy év, s egyre rosszabb állapot. Mit mondjon most….. semmi fiam, kimerült vagy el kell utaznod a tengerhez. Közben ő is tudta, hogy az asszony mindent tud, látta tekintetéből. Az 1930-as években ez a fajta betegség még gyógyíthatatlan volt, a túlélés az egy évet sem érte el.

    Én ugyanezt éreztem. Nálam, a rosszindulatú daganatot egy kiváló gasztroenterológus találta meg a Szent Rókus Kórházban 2004 decemberében, aki panaszaimat hallva, vizsgálat után egy sürgősségi CT vizsgálatot csináltatott, ahol azonnal megtalálták a 5x4x8 cm. nagyságú daganatot a jobb mellékvese közelében. A biopszia: folliculáris non Hodgkin. limphómát igazolt. Hogy mit éreztem akkor, meglepődtem, megsértődtem, nem értettem. Megbeszéltem a családommal, ők is meglepődtek, mindenben támogattak, mellettem álltak, bár én igyekeztem nem terhelni őket. Addig úgy éreztem, velem nem történhet különösebb, családomban 80 körül szoktak eleim, agyvérzésben 1-2 nap alatt vagy azonnal meghalni.

    Bővebben
  • Meggyogyultunk logo
    A betegségem történetének a kezdete 2010-elejére datálódik. Hererákom volt, jobb oldali kasztráció, és kemoterápia volt a kezelésem. Bővebben
  • Meggyogyultunk logo
    Éppen idén van 10 éve, hogy minden megtörtént: a műtét, a rossz hír, a kemo, a jó hír. Akkor 18 voltam, érettségire készülő, álmaiban már az egyetemen művelődő, felnőttnek készülő. Valahogy úgy kezdődött, hogy az állandó nőgyógyászati és urológiai panaszok ideiglenesen múltak, aztán újra visszatértek és ez aggodalommal töltötte el az orvosomat, így egy pár újabb vizsgálat után kiderült, hogy ciszta van a petefészkemben. A tavaszi szünetre gondosan beütemezett műtét előtt 1 nappal derült ki, hogy annyira nagyra nőtt ez a kis oda nem illőség, hogy nagy műtétre van szükség. Azt hiszem, talán itt kezdtem el félni. Egyedül voltam egy nagy kórházi szobában sokakkal egyetemben, idegen volt, hideg és rideg, én pedig még sosem feküdtem kórházban, és már alapból azt is nehezen viselem, ha valamiért idegen helyen kell aludjak. De megtörtént, aminek meg kellett, minden terv szerint alakult, szépen gyógyulgattam és igyekeztem a vágás miatti fájdalommal óvatosan bánni. Kerek 2 hét múlva jött egy levél: ha jól emlékszem 4 oldal, tömör orvosi bla bla, amiből egyetlen egy szót sem értettünk, csak a végén pirossal aláhúzott sort: „A következő hétfőn jelenjen meg az onkológiai bizottság előtt, 15 órakor.” Én még ebből sem következtettem semmi rosszra, csak Anyu. Ő szerintem már tudta, hogy itt hosszú harc lesz… Bővebben
  • Meggyogyultunk logo
    több, mint 3 éve

    Hat évvel ezelőtt diagnosztizálták nálam a kétoldali emlőrákot!

    Egy véletlen mozdulattal vettem észre csomót a mellemben, de nem gondoltam semmi tragikusra, hisz rendszeresen jártam szűrővizsgálatokra. Nagyon fiatalon, 25 évesen maradtam egyedül két kicsi gyermekemmel, a férjem 28 éves volt mikor meghalt, leukémia szakította el tőlünk. Gyors lefolyású, egy hónap alatt elvitte. Ezért is jártam rendszeresen szűrésekre, hisz fel kellett nevelnem a gyermekeimet ezért nagyon vigyáztam az egészségemre.

    Bár kitapintottam a csomót, nem mentem rögtön orvoshoz! Ma már tudom, nagy hiba volt! Mikor majd egy év után elmentem, iszonyatosan érintett a hír, daganat van a mellemben! Pánikfélelem kapott el hisz a RÁK, már maga a szó is mérhetetlen félelmet vált ki az emberekből! Pont szilveszter napja volt (nem bírtam tovább elviselni a fájdalmat) mikor elmentem az ügyeletre, és közölte a háziorvosom, hogy ez bizony daganat. Gyerekeimnek nem mondtam meg, nem akartam elrontani az estéjüket. Míg élek azt az éjszakát nem felejtem el!

    Gyerekeim arcán mérhetetlen aggódás, félelem ült ki mikor megtudták a hírt, ezért én nem akartam, hogy a mindig erős anyukájukat gyengének lássák, iszonyatosan tartottam magam előttük, nem panaszkodtam soha. A legrosszabb az volt az egészben mégis, hogy nem volt kivel megosszam érzéseimet, fájdalmamat, kétségbeesésemet mindaddig, míg nem találkoztam az utcán sorstársammal, aki bíztatott, hogy ő is itt van, jól van, adjon ez nekem erőt.

    És adott! Mintha megkönnyebbültem volna! Azt az érzést nem tudom szavakkal leírni! Láttam, jól néz ki, csinos és vidám volt. Én ekkor vettem fel a küzdelmet a rák ellen, bízva, hogy nekem is sikerülni fog, élhetek szépen unokáim körében. Hisz miért másért érdemes harcolni, ha nem a családunkért!



    Bővebben
  • Meggyogyultunk logo

    Halom Borinak hívnak, 40 éves vagyok, a lányom idén januárban töltötte be a 18-at.

    2012. november 6-án kezdődött a kálváriám. Még mielőtt belekezdenék a történetem mesélésébe, el kell mondanom, hogy előtte soha nem voltam még mammográfián, lévén, Magyarországon 45 év felett kapnak behívót a nők kétévente a szűrővizsgálatra. Nőgyógyászhoz járok rendszeresen, de ott nem vizsgálják a melleimet. Nem csináltam igazán rendesen a havi önvizsgálatot sem. Volt egy vállműtétem 2012. szeptemberében és annak a vágásnak a hegét nézegettem, simogattam egyik reggel az ágyban, amikor a kezem a mellemre tévedt és kitapintottam egy jó nagy csomót a baloldalon kívül. Megijedtem, de nem estem pánikba. Felhívtam egy orvos barátomat az Országos Onkológiai Intézetben, aki mondta, hogy másnap menjek be és megnézi. Így is tettem, beballagtam másnap reggel hozzá, megvizsgált, és rögtön elküldött mammográfiára, ultrahangra és MRI-re. A mammográfiai vizsgálat alig több mint pár perc és nem fájdalmas a tévhitekkel ellentétben. Onnan átmentem az ultrahangos vizsgálóba, fölfeküdtem az ágyra és hagytam, hogy jó alaposan átvizsgálják mindkét mellemet. Nem tudom menny idő telhetett el, de nekem óráknak tűnt.


    Bővebben
  • Avatar
    több, mint 3 éve


    Nézzétek meg Ági történetét, aki elmeséli, hogy a hirtelen jött diagnózist és a kezdeti kétségbeesést követően hogyan győzte le a rákot és hogyan építette újra életét és alapított a gyógyulást követően családot!
    https://www.youtube.com/watch?v=VRqq4eZWu0I Bővebben
  • Avatar


    Nézzétek meg ennek a bátor hölgynek a történetét, aki nem csak legyőzte a rákot, de legyőzte saját korlátait is és ma már, csak pár évvel a diagnózisa után a maratoni táv lefutására készül!
    http://vimeo.com/92900145 Bővebben

Aktualitások

Woman avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Woman avatar

Az életem, más mint volt a betegségem előtt.

Woman avatar

Rozványi Balázs története

Woman avatar

Ez volt az egyik legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam az élettől

Img 2503

leukémia (AML)

N a

Gabi története - "Hihetetlen erők szabadultak fel bennem, a lelkem megkönnyebbült, hogy a beteg "részem"-től megszabadultam.... "

N a

Dr. Kenessely Andrea gyógyulás története: „Az én anyukám nem kopasz!”. Forrás: www.egeszsegtukor.hu

11150835 947504951961152 4777089951096337466 n

Hittel és tettel

1kd1de3bd67d thumb

Egy, még nem teljesen gyógyult nő

Woman avatar

Dr. Kenessely Andrea gyógyulás története: „Az én anyukám nem kopasz!”. Forrás: www.egeszsegtukor.hu

Avatar

Betöltöttem a 14. születésnapomat

Kehida

Ki is a beteg?