Összesen 27 DB történet
  • Avatar
    több, mint 3 éve


    Nézzétek meg Ági történetét, aki elmeséli, hogy a hirtelen jött diagnózist és a kezdeti kétségbeesést követően hogyan győzte le a rákot és hogyan építette újra életét és alapított a gyógyulást követően családot!
    https://www.youtube.com/watch?v=VRqq4eZWu0I Bővebben
  • Meggyogyultunk logo
    A betegségem történetének a kezdete 2010-elejére datálódik. Hererákom volt, jobb oldali kasztráció, és kemoterápia volt a kezelésem. Bővebben
  • Meggyogyultunk logo

    Halom Borinak hívnak, 40 éves vagyok, a lányom idén januárban töltötte be a 18-at.

    2012. november 6-án kezdődött a kálváriám. Még mielőtt belekezdenék a történetem mesélésébe, el kell mondanom, hogy előtte soha nem voltam még mammográfián, lévén, Magyarországon 45 év felett kapnak behívót a nők kétévente a szűrővizsgálatra. Nőgyógyászhoz járok rendszeresen, de ott nem vizsgálják a melleimet. Nem csináltam igazán rendesen a havi önvizsgálatot sem. Volt egy vállműtétem 2012. szeptemberében és annak a vágásnak a hegét nézegettem, simogattam egyik reggel az ágyban, amikor a kezem a mellemre tévedt és kitapintottam egy jó nagy csomót a baloldalon kívül. Megijedtem, de nem estem pánikba. Felhívtam egy orvos barátomat az Országos Onkológiai Intézetben, aki mondta, hogy másnap menjek be és megnézi. Így is tettem, beballagtam másnap reggel hozzá, megvizsgált, és rögtön elküldött mammográfiára, ultrahangra és MRI-re. A mammográfiai vizsgálat alig több mint pár perc és nem fájdalmas a tévhitekkel ellentétben. Onnan átmentem az ultrahangos vizsgálóba, fölfeküdtem az ágyra és hagytam, hogy jó alaposan átvizsgálják mindkét mellemet. Nem tudom menny idő telhetett el, de nekem óráknak tűnt.


    Bővebben
  • Avatar
  • Zamardiban 2000 en
    Engem egy hosszan tartó, mély gyász állapotából  rázott fel a betegségem -a lelki háttere mindenképpen ez volt.
    Már itt szeretném kiemelni, hogy ennek idén éppen 19 éve!
    Súlyos depresszióban töltöttem a gyászévet, nem tudtam, mert igazság szerint nem is akartam visszatérni az emberek közé, senkitől nem vártam udvarias, vigasztaló szavakat, mert vigasztalhatatlannak éreztem magam. Ez az időszak sajnos éppen a klimax kezdetével esett egybe, ami nagyon megviselt.
    Mikor már tűrhetetlennek éreztem a helyzetemet én magam is, akkor fordultam orvoshoz, és - sajnos a saját kérésemre - hormonkészítményt kaptam, azzal a "mankóval" tudtam enyhíteni a klimaxos tüneteimet -és végre  újból munkába is álltam.

    Két év telt el így, amikor döbbenten tapasztaltam, mit tettem magammal: kétségtelen tüneteket észleltem, tudtam, hogy rákos lettem, de annyira féltem a klimaxos tüneteim visszatérésétől, hogy eltitkoltam az orvosom előtt, dolgozni szerettem volna tovább, mert a kollégák között már éppen kezdtem is kilábalni az önsajnálatból, ami a társam elvesztése miatt hatalmasodott el rajtam -mert hagytam elhatalmasodni.
    Végül az életösztön mégis győzött -és a 24.óra utolsó perceiben egyből kés alá kerültem az akkor már 4 cm-es, addig eltitkolt, hormon-okozta, titokban rejtegetett tumorommal.

    Az én történetem ezen a ponton vált pozitív történetté, teljes testi-lelki megújulássá, az élethez, önmagamhoz való viszonyulásom gyökeres megváltozásához, szinte mindent átértékeltem, egészen más megvilágításba került az addigi életfelfogásom, érzelemvilágom.
    Bővebben
  • Avatar

    Gyógyulásom története: „Az én anyukám nem kopasz!”

    Andreának 2010 novemberében lett gyanús, hogy valami mintha lenne a jobb mellében. Mivel korábban már volt egy jóindulatú csomója ugyanott, ezért azt gondolta, lehet, hogy az. Ám példamutató orvosként azért biztos, ami biztos alapon elment kivizsgáltatni.

    A kardiológián dolgozott, és mindig ügyelet után akart lemenni időpontot kérni, de persze folyton elfelejtette. Aztán december első heteiben eljutott ultrahangra és mammográfiára, ami igazolt rosszindulatú eltérést, de mivel nem volt teljesen egyértelmű, ezért mintavétel is történt. Andreában akkor még fel sem merült a legkisebb gyanúja se annak, hogy baj lehet.

    Aztán elérkezett a december 22., amikor Andrea már szabadságon volt, de egy ismerőst bement megvizsgálni a kórházba, és akkor beugrott a leletekért is. A főorvosnő szavai rögtön rossz érzést keltettek benne, mert a szimpatikus doktornő behívta magához, hogy beszélgessenek kicsit. „Akkor kezdett eltörni a dolog. Alig emlékszem azokra a percekre, mert amikor a doktornő azt mondta, hogy rossz indulatú sejtekre utalnak az eredmények, elkezdtem sírni. Hazafelé még bementem a gyerekeknek kakaós csigát venni, aztán hazasírtam magam” – meséli Andrea a megsemmisítő nap eseményeit.

    Emlékszem a gyerekek meglepett arcára, hiszen még sosem láttak ilyen állapotban. Leültettük őket reggelizni, és én közben elmeséltem a férjemnek, hogy mi a helyzet. Ő teljes hidegvérrel, pillanatok alatt végiggondolta a dolgot, úgyhogy délután már ismerősöknek telefonálgattunk, az interneten is próbáltunk minél több információt összegyűjteni, és egy kész stratégiát állítottunk fel” - folytatja Andrea.


    Bővebben
  • Avatar

    Éppen idén van 10 éve, hogy minden megtörtént: a műtét, a rossz hír, a kemo, a jó hír. Akkor 18 voltam, érettségire készülő, álmaiban már az egyetemen művelődő, felnőttnek készülő.


    Valahogy úgy kezdődött, hogy az állandó nőgyógyászati és urológiai panaszok ideiglenesen múltak, aztán újra visszatértek és ez aggodalommal töltötte el az orvosomat, így egy pár újabb vizsgálat után kiderült, hogy ciszta van a petefészkemben. A tavaszi szünetre gondosan beütemezett műtét előtt 1 nappal derült ki, hogy annyira nagyra nőtt ez a kis oda nem illőség, hogy nagy műtétre van szükség. Azt hiszem, talán itt kezdtem el félni.
    Egyedül voltam egy nagy kórházi szobában sokakkal egyetemben, idegen volt, hideg és rideg, én pedig még sosem feküdtem kórházban, és már alapból azt is nehezen viselem, ha valamiért idegen helyen kell aludjak. De megtörtént, aminek meg kellett, minden terv szerint alakult, szépen gyógyulgattam és igyekeztem a vágás miatti fájdalommal óvatosan bánni. Kerek 2 hét múlva jött egy levél: ha jól emlékszem 4 oldal, tömör orvosi bla bla, amiből egyetlen egy szót sem értettünk, csak a végén pirossal aláhúzott sort: „A következő hétfőn jelenjen meg az onkológiai bizottság előtt, 15 órakor.” Én még ebből sem következtettem semmi rosszra, csak Anyu. Ő szerintem már tudta, hogy itt hosszú harc lesz… 

    Nem emlékszem, hogy az orvos egyetlen egyszer is kiejtette volna a száján a rák szót. Sosem mondta, hogy kisasszony, maga rákos. Egyetlen orvos sem, pedig jártam jó néhánynál. Kiderült ugyanis, hogy nem ám akármilyen rákom van, hanem valami nagyon különleges, nagyon ritka és nagyon agresszív fajta! Én meg folyamatosan azon nevettem, és még ma is, hogy tipikus: nekem még a rákból is valami egyedi van. Nem ám holmi hétköznapi rákocska, nem: különleges! Az egész életem különleges, hát majd pont a rákom lesz egyszerű??
    Bővebben
  • 1kd1de3bd67d thumb

    2014 novemberében egy hévízi reumatológiai kúra után kissé erősebb vérzést tapasztaltam, így elmentem nőgyógyászom rendelésére. Már mintát venni sem tudott, mert eléggé véreztem.

    November 26-án egészségügyi küretet végzett altatásban, szövettani vizsgálat céljából, eközben kilyukadt a méhem. Délután sem ehettem még, mivel kérdéses volt, hogy műtenek e vagy nem. Aznap nem is mehettem haza.

    Másnap reggel még ultrahanggal megnéztek és utána hazamehettem. 

    December elején kaptam egy telefont, hogy menjek be főorvosi bemutatásra. Már rosszat sejtettem, de próbáltam elhessegetni a rossz gondolatot.

    Másnap bementem. Ultrahang, főorvosi vizsgálat és még kb 2 orvos vizsgálata, ami után leültettek és közölték a hírt, hogy  méhtest rákom van, valószínűleg ki kell venni a méhemet.

    Kb úgy éreztem magam, mint akit leöntöttek egy vödör vízzel.

    Hazafelé azt sem tudtam, hogy mondjam meg otthon a férjemnek, gyerekeimnek.

    Beutalót kaptam egy MRI vizsgálatra, amire nekem kellett időpontot kérnem.

    Áprilisra kaptam is (volna),  de helyette a fizetős megoldást választottuk, így már a következő héten megvolt a kontrasztanyagos MRI, potom 93 ezerért.

    Örültem, hogy nincs áttét, másnap vittem a kórházba az eredményt, több orvossal együtt  megnézték a leletet, felvetették, hogy valóban ki kell venni a méhemet. Rendben van – gondoltam, túl leszek rajta.

    Ezután közölték, hogy nem egyszerű méhkivételről lenne szó, hanem radikális méhkiirtásról, ami  egy 6 órás műtét és nem is végzik az adott kórházban.

    Két hétig abban a hiten éltünk, hogy ezt a műtétet fogják végezni.

    További vizsgálatra küldtek egy specialista orvoshoz, aki közölte velem a jó hírt, hogy nem kell műteni, mivel nagyon kockázatos lenne a vese reflux műtétem miatt. Helyette kemo – sugár terápiát javasolt, amivel  ugyanolyan hatást lehet elérni, mint a műtéttel. Örültem is, meg nem is. Nem tudtam melyik lenne jobb. Talán a műtétet gyorsabban el lehetne felejteni…

    Mindegy, így döntött.

    A lelettel másnap visszamentem a kórházba. Gondoltam, most már csak időpontot kell kérnem és indulhat a kezelés. Nem így történt.

    Kellett még egy CT vizsgálat, hogy nincs e áttét a mellkasban. Tudom, értem, alaposak, jó, hogy mindent ki akarnak zárni, de már egy kicsit türelmetlen voltam.

    Közbejött a karácsony,  még szerencse, hogy  december 30-ra kaptam időpontot.

    Újév utáni hétfőn, január 5-én kész is lett a lelet, hála Istennek nincs áttétem.

    Vittem is rögtön a nőgyógyászatra.

    Kiderült, hogy kell még onko-team bizottsági vizsgálat is.

    2015. január 6. Onko-team:   - rendben, sugár – kemo kezelés lesz, de kell még egy PET CT is, ami valóban kimutatja az egész szervezetben, hogy hol van rákos daganat. Tényleg alaposak.

    Két héten belülre ígérték a behívást, de szerencsére 8 nap múlva behívtak.

    Vizsgálat előtt 6 óra hosszig nem szabad enni, csak vizet inni.

    Papírok vizsgálata – várakozás- izotópos vénás injekció, majd 1 l glükózoldatos vizet kellett meginni.

    A vizsgálat kb 20 percig tartott.  – Eredmény 3 munkanap múlva.

    NINCS  ÁTTÁTEM SEHOL!!!

    Másnap a PET CT leletével visszamentem a kórházba, ahol az onkológus orvos beutalót írt egy újabb laborra és az onkológiai intézethez. Január 23-án  még egy onkológiai vizsgálat után elkezdődött: az orvos elmondta, hogy 28 sugárkezelést kapok majd kívülről, 3 vagy 4 kezelést belsőleg.

    Bővebben
  • Meggyogyultunk logo

    10 éve kezdődött. 2004 nyarán kezdtem magam furcsán, majd kifejezetten rosszul érezni. Voltaképpen, a kezem kisizületein kívül nem fájt semmim, csak azt vettem észre, hogy nagyon-nagyon fáradt, kimerült vagyok. Elmúltam 59 éves, főállásban meglehetősen sokat dolgoztam, a munkámat szerettem, nem gondoltam, s ma sem gondolom, hogy ez okozta volna problémámat. Házi orvosom, a negatív rutin leletek után arra ösztönzött, hogy menjek el végre nyugdíjba, s megoldódnak a gondjaim.

    Akkortájt olvastam Márai: Rendelés előtt című novelláját, melyben a híres orvos ebéd közben veszi észre, hogy elhanyagolt felesége nagyon furcsán néz ki. Szólt, hogy ebéd után szeretné megvizsgálni, közben attól félt, hogy nehogy a rettegett választ hallja a feleségétől is, hogy nem fáj semmi, csak nem érzem jól magam. Pontosan ez a válasz hangzott el. A nyakán egy kőkemény diónyi csomót talált, s mint kiderült az asszony 2 hónap alatt 6-7 kilót fogyott. A férj meghökkent 8 hónap, talán egy év, s egyre rosszabb állapot. Mit mondjon most….. semmi fiam, kimerült vagy el kell utaznod a tengerhez. Közben ő is tudta, hogy az asszony mindent tud, látta tekintetéből. Az 1930-as években ez a fajta betegség még gyógyíthatatlan volt, a túlélés az egy évet sem érte el.

    Én ugyanezt éreztem. Nálam, a rosszindulatú daganatot egy kiváló gasztroenterológus találta meg a Szent Rókus Kórházban 2004 decemberében, aki panaszaimat hallva, vizsgálat után egy sürgősségi CT vizsgálatot csináltatott, ahol azonnal megtalálták a 5x4x8 cm. nagyságú daganatot a jobb mellékvese közelében. A biopszia: folliculáris non Hodgkin. limphómát igazolt. Hogy mit éreztem akkor, meglepődtem, megsértődtem, nem értettem. Megbeszéltem a családommal, ők is meglepődtek, mindenben támogattak, mellettem álltak, bár én igyekeztem nem terhelni őket. Addig úgy éreztem, velem nem történhet különösebb, családomban 80 körül szoktak eleim, agyvérzésben 1-2 nap alatt vagy azonnal meghalni.

    Bővebben
  • Avatar

    Éva 2011 januárjában 4 nappal a 30. szülinapja után éppen tusolt, amikor valami különöset vett észre. A bal mellében, már majdnem a hónaljánál egy csomóra tapintott. Akkor még nem vette túl komolyan a dolgot, vállrándítva csak ennyit mondott: „Ennyi idősen ugyan mi bajom lehet?” Azért szerencsére elmondta édesanyjának és párjának a dolgot, akik nagy nehezen rávették a lányt, hogy inkább látogasson meg egy orvost, és mutassa meg neki a szokatlan elváltozást.

    A háziorvos se gondolt semmi komolyra, de azért beutalta Évát ultrahangra, sebészetre és nőgyógyászatra. Még ott helyben elvégezték az ultrahang vizsgálatot, ahol a doktornő előrebocsátotta, hogy azt meg tudja mondani, hogy ciszta-e vagy sem, de mást nem. Sajnos, nem ciszta volt, de persze biztosat még ekkor sem tudhatott senki. Ahhoz, hogy biztosat mondhasson bárki, mintavételre volt szükség, de azt csak egy mammográfia után végezhették el.

    „Amikor meglátott a kis asszisztens hölgy a mammográfiai vizsgálat előtt, elkezdett velem kiabálni, hogy én mégis hogy gondolom, hogy idejöttem, és hogy ő ugyan nem fog egy 30 éves nőnek mammográfiát csinálni” – mesél Éva a szívélyes fogadtatásról. A doktor úr azonban határozottan elcsitította a nőszemélyt, és sikeresen elvégezték a mammográfiát, ami szintén igazolta, hogy mintavételre lesz szükség.

    Szegény Évának – aki ráadásul rettentően utálja a tűket – 16 tűszúrást kellett kiállnia a mintavétel során. Azért volt ennyire szükség, mert pár félre is ment a nagy izgalom miatt, másrészt viszont a vizsgálatokon kiderült, hogy nem egy, hanem két csomó van Éva mellében. Ráadásul ilyenkor nem csak a csomókból, de más szövetekből is vesznek mintát, az összehasonlítás végett.

    Bővebben

Aktualitások

Woman avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Woman avatar

Az életem, más mint volt a betegségem előtt.

Woman avatar

Rozványi Balázs története

Woman avatar

Ez volt az egyik legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam az élettől

Img 2503

leukémia (AML)

N a

Gabi története - "Hihetetlen erők szabadultak fel bennem, a lelkem megkönnyebbült, hogy a beteg "részem"-től megszabadultam.... "

N a

Dr. Kenessely Andrea gyógyulás története: „Az én anyukám nem kopasz!”. Forrás: www.egeszsegtukor.hu

11150835 947504951961152 4777089951096337466 n

Hittel és tettel

1kd1de3bd67d thumb

Egy, még nem teljesen gyógyult nő

Woman avatar

Dr. Kenessely Andrea gyógyulás története: „Az én anyukám nem kopasz!”. Forrás: www.egeszsegtukor.hu

Avatar

Betöltöttem a 14. születésnapomat

Kehida

Ki is a beteg?