Összesen 27 DB történet
  • Avatar

    Szeretném megosztani mindenkivel édesanyám történetét.


    2014 októberében diagnosztizáltak nálam vastagbélrákot áttétel a májon. Az első műtét után kiderült, hogy a helyzet ennél sajnos még rosszabb, ugyanis a májamon nem 1, hanem 2 ököl nagyságú áttét van és hashártyám is tele van számtalan pici, köles nagyságú áttétel, amit nem lehet műteni. Az operációt végző orvos maximum egy évet jósolt, most így kicsit kevesebb, mint 2 év után tünetmentes lettem és bizakodóan nézek a jövőbe.

    Már az elején szeretném hangsúlyozni, hogy semmilyen „csodaszerről” nem tudok és nem írok, amit ha beszedünk, akkor elfelejthetjük az egészet. Véleményem szerint a daganat kialakulásban túlnyomó részt a lelki eredetű problémák játszanak szerepet, tehát ha valaki szembenéz a rákkal, akkor a küzdelem első lépéseit magunkban kell megtennünk.

    Bővebben
  • Avatar

    Van öt perced? Nekem van. Öt biztosan. Öt nap, öt hét, öt hónap,öt év. Remélem.

    Dolgozom rajta. Szerinted hülyeség?

    Azt hiszed, veled nem történhet meg? Azt hiszed, lehetetlen! Nem lehet. hogy ott állj a tükör előtt és olyat érezz, amit nem akarsz érezni, ott van az a rohadék,ott guggol, kapaszkodik az a valami, ami egyáltalán nem oda nem  oda való. Sőt! Sehova se való abba, ami én vagyok ! Csípjetek meg!



    Nem értettem semmit. Ez az én testem! Ismerem minden rezdülését, az izmaim – optimális esetben – azt csinálják, amit parancsolok nekik. Oda visznek a lábaim ahova mondom nekik, eszem, iszom, alszom, szeretek, dobog a szívem, lélegzek, szóval eddig minden zseniálisan rendben volt. 

    Minden klappolt. Pont, ahogy Isten elképzelhette a teremtéskor, már ami a hypotalamuszomat és a hypofizisemet illeti.

    Mert voltak problémák: munkám nem sok,a gyerek nem tanul,el kéne adni a lakást és le kell vizsgáztatni az autót,be kell fizetni a csekkeket is. De a testem kívül –belül jól működött. Nem voltam beteg évek óta. Produkáltam ugyan komoly rosszulléteket a sorozat vége felé. Igen! Igaz! Jelzett a szervezetem, verte a vészharangot, hogy köszöni szépen, elég volt, nem kérünk több hülyeséget, fúrást-faragást, cseszegetést. Ennyire volt keret, ugorjunk. Egy tökéletes szívinfarktust produkált nekem a kis drága. Ömlött rólam a víz, úgy vert a szívem, hogy majd’ kiugrott. Végiggondoltam a helyzetem: a kölykök elég nagyok, meg ott vannak anyuék, a balatoni nyaralóból fizetik a tanulmányaikat. Ja! És tényleg, még talán van egy apjuk is, aki remélhetően felméri a szitut és helytáll…- na, ebben már korán sem voltam olyan biztos.  

    Tehát ennyi volt az életem, vége. Megnyugodtam. Belenyugodtam. És akkor elmúlt. Csak egy jól fejlett pánikroham volt.

    De ez a baromság! Erről nem volt szó! Jó, jó! Én is tudom, hogy mindennek oka van. Semmi nincs csak úgy, magától. Sok munkámba került, ameddig kinövesztettem magamban ezt a görényt – de az enyém volt, én csináltam, egyedül, elengedett kézzel, és azt is tudom, hogy miért. Fél év alatt minden nap, minden éjjel, minden órában tápláltam, dédelgettem a bánatommal, a fájdalommal, a sérelemmel, amit nem tudtam feldolgozni, megoldani, és nem volt rá gyógyszer, nem volt megoldás, vagy bármi. Egyfolytában fájt, szünet nélkül, és én béna voltam és nyomorult.


    Bővebben
  • Avatar
    több, mint 3 éve




    1980-ban hererákot diagnosztizáltak nálam.

    Sorkatona voltam egyetem után, amikor feltűnt, hogy a bakanadrág egyre jobban vág.  Nadrágváltás után rájöttem, hogy nem a nadrágban van a hiba: az egyik herém megnagyobbodott. Nem fájt ugyan semmim, de mivel nem múlt el néhány hét alatt, felmentem a gyengélkedőre.

    Azt hiszem, nagy szerencsém volt, talán az életem múlt azon, hogy a gyengélkedő orvosa lelkiismeretes ember lévén nem küldött vissza azzal, hogy szimulálok, hanem kórházba utalt. Másnap, április 28-án több, különböző betegségekkel kezelt katonatársammal együtt a laktanya mentője szállított be bennünket a Kiskunfélegyházi katonakórházba, majd engem tovább a Központi Katonai Kórházba. Ott a gyönyörű tavaszi napsütésben jó pár órát kellett várakoznom az alezredes elvtársra, mert éppen műtött. Miután megvizsgált, lazán annyit mondott, hogy „ezt innen holnap kikapjuk”. Akkoriban nem volt szokás megmondani a betegnek a diagnózist, ezért nem is gyanakodtam különösképp. Hogy ez jó volt-e így vagy sem, ennyi idő távlatából nehéz megmondani. A sokktól azonban megkímélt.

    Bővebben
  • Meggyogyultunk logo
    Éppen idén van 10 éve, hogy minden megtörtént: a műtét, a rossz hír, a kemo, a jó hír. Akkor 18 voltam, érettségire készülő, álmaiban már az egyetemen művelődő, felnőttnek készülő. Valahogy úgy kezdődött, hogy az állandó nőgyógyászati és urológiai panaszok ideiglenesen múltak, aztán újra visszatértek és ez aggodalommal töltötte el az orvosomat, így egy pár újabb vizsgálat után kiderült, hogy ciszta van a petefészkemben. A tavaszi szünetre gondosan beütemezett műtét előtt 1 nappal derült ki, hogy annyira nagyra nőtt ez a kis oda nem illőség, hogy nagy műtétre van szükség. Azt hiszem, talán itt kezdtem el félni. Egyedül voltam egy nagy kórházi szobában sokakkal egyetemben, idegen volt, hideg és rideg, én pedig még sosem feküdtem kórházban, és már alapból azt is nehezen viselem, ha valamiért idegen helyen kell aludjak. De megtörtént, aminek meg kellett, minden terv szerint alakult, szépen gyógyulgattam és igyekeztem a vágás miatti fájdalommal óvatosan bánni. Kerek 2 hét múlva jött egy levél: ha jól emlékszem 4 oldal, tömör orvosi bla bla, amiből egyetlen egy szót sem értettünk, csak a végén pirossal aláhúzott sort: „A következő hétfőn jelenjen meg az onkológiai bizottság előtt, 15 órakor.” Én még ebből sem következtettem semmi rosszra, csak Anyu. Ő szerintem már tudta, hogy itt hosszú harc lesz… Bővebben
  • Avatar

      

    Nézzétek meg Andi történetét, aki teljesen véletlenül vette észre a betegségét, de már sikeresen legyőzte a rákot és megtalálta az élet igazi értékét. Számára az emberek és a barátok lettek a legfontosabbak. 

    http://vimeo.com/97227955

    Bővebben
  • Meggyogyultunk logo

    Boldog túlélőként sajnos receptet nem adhatok a gyógyuláshoz, csak néhány gondolatom és élményem osztom meg.

    A diagnózis megismerése után úgy éreztem, hogy egy sokemeletes ház terhe nyom lefelé. Amikor ezt leráztam magamról, mint ha ezer horgony kötele, lánca húzna lefelé.

    Bővebben
  • Meggyogyultunk logo

    Hat évvel ezelőtt diagnosztizálták nálam a kétoldali emlőrákot!

    Egy véletlen mozdulattal vettem észre csomót a mellemben, de nem gondoltam semmi tragikusra, hisz rendszeresen jártam szűrővizsgálatokra. Nagyon fiatalon, 25 évesen maradtam egyedül két kicsi gyermekemmel, a férjem 28 éves volt mikor meghalt, leukémia szakította el tőlünk. Gyors lefolyású, egy hónap alatt elvitte. Ezért is jártam rendszeresen szűrésekre, hisz fel kellett nevelnem a gyermekeimet ezért nagyon vigyáztam az egészségemre.

    Bár kitapintottam a csomót, nem mentem rögtön orvoshoz! Ma már tudom, nagy hiba volt! Mikor majd egy év után elmentem, iszonyatosan érintett a hír, daganat van a mellemben! Pánikfélelem kapott el hisz a RÁK, már maga a szó is mérhetetlen félelmet vált ki az emberekből! Pont szilveszter napja volt (nem bírtam tovább elviselni a fájdalmat) mikor elmentem az ügyeletre, és közölte a háziorvosom, hogy ez bizony daganat. Gyerekeimnek nem mondtam meg, nem akartam elrontani az estéjüket. Míg élek azt az éjszakát nem felejtem el!

    Gyerekeim arcán mérhetetlen aggódás, félelem ült ki mikor megtudták a hírt, ezért én nem akartam, hogy a mindig erős anyukájukat gyengének lássák, iszonyatosan tartottam magam előttük, nem panaszkodtam soha. A legrosszabb az volt az egészben mégis, hogy nem volt kivel megosszam érzéseimet, fájdalmamat, kétségbeesésemet mindaddig, míg nem találkoztam az utcán sorstársammal, aki bíztatott, hogy ő is itt van, jól van, adjon ez nekem erőt.

    És adott! Mintha megkönnyebbültem volna! Azt az érzést nem tudom szavakkal leírni! Láttam, jól néz ki, csinos és vidám volt. Én ekkor vettem fel a küzdelmet a rák ellen, bízva, hogy nekem is sikerülni fog, élhetek szépen unokáim körében. Hisz miért másért érdemes harcolni, ha nem a családunkért!



    Bővebben
  • Avatar

    Nézzétek meg Marsó György történetét, aki miután 24 évesen le győzte a rákot, átúszta a Balaton.

    Bővebben
  • Img 2503
    több, mint 1 éve
    2010. december 13. Új munkám lett! Ami nagy szó volt tekintetve, hogy abban az évben hosszú küzdelem után elment az anyukám, ezzel párhuzamosan a munkámat is elhanyagoltam, ki is rúgtak augusztusban. Jött 3 hónap szívás, munkakeresés, nyelvvizsga-szerzés, hogy mégis csináljak valamit. Ja igen, 27 éves voltam. Azt terveztem, hogy bár új munkahelyem lett, a karácsonyi előkészületek miatt 22-én dolgoznék utoljára, kikunyerálom azt a 2 napot a sütés-főzésre. Merthogy nálunk nagy szó a karácsony, cécó, ünnepi hangulat 1000 fokon. S mivel anyukám volt a fő varázslója ennek - de ő már nem varázsolt -, azt éreztem nekem kell helytállnom, szóval kértem a 2 napot. Nem örültek, de nem tudtak mit tenni. Mondtam, hogy cserébe a két ünnep között megyek, végigdogozom az összes napot. Háhhh, micsoda gesztus...lett volna. December 23-ára lett időpontom gasztroenterológushoz, mert azt éreztem, refluxom van/lesz. A beutalóhoz a háziorvos annyit fűzött, rutinból írt vérvételre is papírt. Gondoltam legyen, hiszen általános iskolában vizsgáltak utoljára.... 0,6 volt a fehérvérsejtem. Refluxom nem volt, micsoda mázli! Az orvos azt mondta, hogy bár nem ért hozzá nagyon, de ő vagy AIDS-re, vagy leukémiára tippelne ezekkel az értékekkel (az apukámmal ültem a szobában...elhihetitek - bár nem volt rá okom - azon izgultam, csak nehogy az AIDS legyen az) s azonnal menjek kórházba. Elmentünk, mert..mert elég határozottnak tűnt. A kórház ügyeletén azt mondták, azonnal felvesznek. Mondtam, hogy kizárt. Két nap múlva karácsony, nekem helyt kell állnom, cécó meg minden. Mondták, hogy rendben, saját felelősségre hazaengednek, de vigyázni kell rám, mint a hímes tojásra, karácsony után pedig menjek vissza, lehetőleg haematológiára. Szenteste, boldog-szomorú család, karácsonyfa, csendeséj. A két ünnep között már csontvelő-mintát vettek (az a csodaszer, amivel elkábítanak elég klassz, én csak abban a pillanatban eszméltem, mikor már bennem volt a tű és húzták ki a mintát) , 8 napot kellett várni az eredményre, így a szilvesztert az apukámmal kettesben töltöttük, vigyázva rám. A doktornő szerint valószínűleg csak egy fertőzés okozza az alacsony fehérvérsejt-számot, merthogy tényleg semmi más tünetem nem volt. Letelt a 8 nap, úgy alakult, hogy a tesóm is jött velünk, erősítésnek. Behívott a doktornő, először csak engem, s annyit mondott, maga sem hitte, de ez bizony leukémia. Annyit kértem, hogy mivel az apukámnál pesszimistább embert nem ismerek, csak szigorúan a tényeket mondja el, s ne bocsátkozzon a lehetséges kimenetek ecsetelésébe. Megtette. Akkor azt mondták, akár az is lehet, hogy miután vége ennek az ámokfutásnak, ugyanolyan normális életet élhetek, mint előtte (előre szaladok a sztoriban, igaza lett!) A kálvária hosszú: AML leukémia, kemoterápia, szteroidok, intenzív osztály először, sugárkezelés, meddőség, őssejt transzplantáció (az öcsi a legnagyobb király-én tőle kaptam!), intenzív osztály másodszor, májgyulladás, cukorbetegség, csípőprotázis, csípőprotézis a másik lábamon is.

    Bővebben
  • Kehida
    kb 3 éve

    Most akkor ki is a beteg?

    Ez év márciusban kezdődött az egész egy torokgyulladással. Vidáman tekertem 60 kilométert, de most valahogy nem esett annyira jól - mintha fájna a torkom egy kicsit, biztosan hideg volt a folyadék, amit hoztam magammal és ezzel letudtam a dolgot. Hazaérve azért megnéztem a tükörben a torkomat már amennyire látni lehetett és nagyon be volt pirosodva vagy inkább lila volt, ezért elmentem a dokihoz hátha ad valamit. Adott is  toroköblögető gyógyszert, ellátott jó tanácsokkal pihenésre ítélt ne igyak-egyek hideget stb. Eltelt két hét és a várt javulást helyett, minden maradt a régiben azzal a különbséggel, hogy benyeltem egy kanál iszonyú forró levest (elvégre a meleg ételtől nem tiltottak el), ami még rosszabbá tette a torkom színezetét most a barnás-lilás színekbe néhol egészen sötét majdhogynem fekete árnyalatok is vegyültek. Szépen múltak a napok, sőt hetek, de semmi a torkom szivárványszínű én egyre rosszabb kedvű – na, ennek fele se tréfa – irány a gégészet. Ott aztán megállapították, hogy rosszindulatú daganat van a torkomban -   sugárkezelésre kellett járnom közben kaptam két kemoterápiás kezelést is többször vettek szövetmintát. Legutolsó vizsgálatom egy pet-ct vizsgálat volt a Laky Adolf utcában. Nagyon kulturált hely le a kalappal nem volt tülekedés nagy a csend, minden olyan nyugodt, szinte jól éreztem volna magam, ha nem tudom, miért vagyok itt. Az asszonykám elkísért, együtt vártuk, hogy sorra kerüljek. A falra ki volt rakva képekkel illusztrálva a vizsgálat menete percre lebontva, tehát tudtam, hogy közel három órás vizsgálatnak nézek elébe. Kint már rég besötétedett sorba hívták a betegeket előzetes felmérésre. Értem ez alatt például milyen betegségei volta ezt megelőzően, mennyi a súlya, magassága megmérték a vércukorszintet stb. Ezen is túl voltam, már csak maga a vizsgálat volt hátra. Nyugodtan ücsörgünk sorunkra várva, amikor a néma csendbe hatalmas ricsaj robban elemi erővel. Nem tudtam hova tenni, ilyet az ember csak óvodában vagy bölcsődében hall azt hittem valaki bekapcsolt valami rádiót ez annyira nem illet, ebbe a környezetbe. Sajnos pont szólítottak be kellet mennem a vizsgálóba. Két óra múlva mikor végeztem kérdezem az asszonykámat mi volt ez? Elcsukló hangon mondja.  Megjött a Mikulás.  A Hungária körútnál kezdtem tisztábban látni az utat akkor is csak a könnyeimen keresztül. Eddig arra nem gondoltam, hogy ez a betegség nem nézi a kort.

    Bővebben

Aktualitások

Woman avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Woman avatar

Az életem, más mint volt a betegségem előtt.

Woman avatar

Rozványi Balázs története

Woman avatar

Ez volt az egyik legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam az élettől

Img 2503

leukémia (AML)

N a

Gabi története - "Hihetetlen erők szabadultak fel bennem, a lelkem megkönnyebbült, hogy a beteg "részem"-től megszabadultam.... "

N a

Dr. Kenessely Andrea gyógyulás története: „Az én anyukám nem kopasz!”. Forrás: www.egeszsegtukor.hu

11150835 947504951961152 4777089951096337466 n

Hittel és tettel

1kd1de3bd67d thumb

Egy, még nem teljesen gyógyult nő

Woman avatar

Dr. Kenessely Andrea gyógyulás története: „Az én anyukám nem kopasz!”. Forrás: www.egeszsegtukor.hu

Avatar

Betöltöttem a 14. születésnapomat

Kehida

Ki is a beteg?