Összesen 27 DB történet
  • Avatar

    Szeretném megosztani mindenkivel édesanyám történetét.


    2014 októberében diagnosztizáltak nálam vastagbélrákot áttétel a májon. Az első műtét után kiderült, hogy a helyzet ennél sajnos még rosszabb, ugyanis a májamon nem 1, hanem 2 ököl nagyságú áttét van és hashártyám is tele van számtalan pici, köles nagyságú áttétel, amit nem lehet műteni. Az operációt végző orvos maximum egy évet jósolt, most így kicsit kevesebb, mint 2 év után tünetmentes lettem és bizakodóan nézek a jövőbe.

    Már az elején szeretném hangsúlyozni, hogy semmilyen „csodaszerről” nem tudok és nem írok, amit ha beszedünk, akkor elfelejthetjük az egészet. Véleményem szerint a daganat kialakulásban túlnyomó részt a lelki eredetű problémák játszanak szerepet, tehát ha valaki szembenéz a rákkal, akkor a küzdelem első lépéseit magunkban kell megtennünk.

    Bővebben
  • Img 2503
    több, mint 1 éve
    2010. december 13. Új munkám lett! Ami nagy szó volt tekintetve, hogy abban az évben hosszú küzdelem után elment az anyukám, ezzel párhuzamosan a munkámat is elhanyagoltam, ki is rúgtak augusztusban. Jött 3 hónap szívás, munkakeresés, nyelvvizsga-szerzés, hogy mégis csináljak valamit. Ja igen, 27 éves voltam. Azt terveztem, hogy bár új munkahelyem lett, a karácsonyi előkészületek miatt 22-én dolgoznék utoljára, kikunyerálom azt a 2 napot a sütés-főzésre. Merthogy nálunk nagy szó a karácsony, cécó, ünnepi hangulat 1000 fokon. S mivel anyukám volt a fő varázslója ennek - de ő már nem varázsolt -, azt éreztem nekem kell helytállnom, szóval kértem a 2 napot. Nem örültek, de nem tudtak mit tenni. Mondtam, hogy cserébe a két ünnep között megyek, végigdogozom az összes napot. Háhhh, micsoda gesztus...lett volna. December 23-ára lett időpontom gasztroenterológushoz, mert azt éreztem, refluxom van/lesz. A beutalóhoz a háziorvos annyit fűzött, rutinból írt vérvételre is papírt. Gondoltam legyen, hiszen általános iskolában vizsgáltak utoljára.... 0,6 volt a fehérvérsejtem. Refluxom nem volt, micsoda mázli! Az orvos azt mondta, hogy bár nem ért hozzá nagyon, de ő vagy AIDS-re, vagy leukémiára tippelne ezekkel az értékekkel (az apukámmal ültem a szobában...elhihetitek - bár nem volt rá okom - azon izgultam, csak nehogy az AIDS legyen az) s azonnal menjek kórházba. Elmentünk, mert..mert elég határozottnak tűnt. A kórház ügyeletén azt mondták, azonnal felvesznek. Mondtam, hogy kizárt. Két nap múlva karácsony, nekem helyt kell állnom, cécó meg minden. Mondták, hogy rendben, saját felelősségre hazaengednek, de vigyázni kell rám, mint a hímes tojásra, karácsony után pedig menjek vissza, lehetőleg haematológiára. Szenteste, boldog-szomorú család, karácsonyfa, csendeséj. A két ünnep között már csontvelő-mintát vettek (az a csodaszer, amivel elkábítanak elég klassz, én csak abban a pillanatban eszméltem, mikor már bennem volt a tű és húzták ki a mintát) , 8 napot kellett várni az eredményre, így a szilvesztert az apukámmal kettesben töltöttük, vigyázva rám. A doktornő szerint valószínűleg csak egy fertőzés okozza az alacsony fehérvérsejt-számot, merthogy tényleg semmi más tünetem nem volt. Letelt a 8 nap, úgy alakult, hogy a tesóm is jött velünk, erősítésnek. Behívott a doktornő, először csak engem, s annyit mondott, maga sem hitte, de ez bizony leukémia. Annyit kértem, hogy mivel az apukámnál pesszimistább embert nem ismerek, csak szigorúan a tényeket mondja el, s ne bocsátkozzon a lehetséges kimenetek ecsetelésébe. Megtette. Akkor azt mondták, akár az is lehet, hogy miután vége ennek az ámokfutásnak, ugyanolyan normális életet élhetek, mint előtte (előre szaladok a sztoriban, igaza lett!) A kálvária hosszú: AML leukémia, kemoterápia, szteroidok, intenzív osztály először, sugárkezelés, meddőség, őssejt transzplantáció (az öcsi a legnagyobb király-én tőle kaptam!), intenzív osztály másodszor, májgyulladás, cukorbetegség, csípőprotázis, csípőprotézis a másik lábamon is.

    Bővebben
  • Woman avatar

    Ez a történet úgy kezdődött, hogy mellrákot állappítottak meg nálam, amelynek a során 2013. augusztus 13-án meg is oparáltak. Ettől megrémülve a vejem elment egy rutin vérvételre, még ugyanebben a hónapban, amelyen kiderült, hogy nagyon súlyos vashiányos állapotban van. Az orvos vizsgálatokat rendelt el, majd  szó szerint azt mondta, hogy akkor "kezdjük alulról" !Ennek a vizsgálatnak a során kiderítették, hogy vastagbél daganata van, amelyet azonnal műteni kell. Mivel én már túl voltam az operáción ezért ugyanahhoz a sebészorvoshoz fordultunk, így meg is történt a műtét 2015. október 9-én.


    Bővebben
  • 11150835 947504951961152 4777089951096337466 n
    kb 2 éve
    Október elején egy felfázás után a derékfájdalmammal nőgyógyászati vizsgálatra mentem, ahol megállapították, hogy miómám van, nem is kicsi. Az orvos azt mondta, ne kapkodjak a műtéttel, Elmúlt karácsony, a január,  február és én közben körbeérdeklődtem a lehetőségekről. Egy márciusi vasárnap reggel, egy rendkívül rossz éjszaka után, nagy deréktáji fájdalmam miatt belső indíttatástól hajtva összepakoltam a kórházi táskám, elláttam a családomat étellel, itallal, tanáccsal, és bementem a kórházba a nőgyógyászati ambulanciára. Több mint fél órás vizsgálaton állapították meg hogy a petefészkem mellett egy nagyméretű tályog-szerű valami van, benntartottak a kórházban. Vérvétel, CT, UH, tumormarker - egy hét alatt megtörtént minden, ami hihetetlen volt, nem is fogtam fel, csa kapkodtam a fejem, A következő hétre műtétet tűztek ki, az ágyamnál a főorvos biztatott, mert negatív tumorleleteim voltak. 2013. április 17-én toltak be a műtőbe 11 óra felé. A műtét kb 4 órás volt, a hasfal megnyitása után derült ki, hogy az egyik petefészkemen csecsemőfej nagyságú tumor volt, amely kis mértékben a másik oldalon és kevés a hasfalamon is volt, amit még a műtét alatt elvittek megvizsgálni. Az orvos szerint teljesen sikerült eltávolítani. Két napig nem fogtam fel mi történt, úgy beszéltem róla, mintha csak egy megfázás lenne. Két nap után éreztem egy nyomást, a félelmet, hogy mi lesz velem és a három gyerekemmel ha velem történik valami. Aztán leültem beszélni a párommal is, tisztáztam vele mindent, úgy vettem észre ő jobban megijedt és megdöbbent mint én. 8 hét után onko-team, megbeszélés, kezdődött az ismeretlen... Nagyon féltem. Bár a  műtét sikeres volt,  lett egy pár egészségi problémám, amivel szinten meg kellett birkoznom, az onko-orvosom szerint ez normális volt, szerinte soha nem leszek olyan mint régen. Túl voltam 3+2 kemón, amit bár folytatni akartak, én a negatív eredményeim miatt augusztus végén "felmondtam az orvosnak", Akkorra annyira megerősödtem lelkileg, hogy tisztában voltam a testemmel, a bennem levő pozitív változásokkal, éreztem hogy gyógyulok, amit az eredményeim megerősítettek. Rengeteget változtam és változtattam az életemen. Miután orvos nélkül maradtam - ez csak a barátaimat ijesztette meg :), kézen fogtak és elvittek egy másik onkológushoz, másik klinikára, aki gyorsan megcsinálta a vizsgálatokat 2013. októberében, és nevetve fogadott, hogy minden rendben eddig, negyedévig látni sem akar. Azóta negyedévenként minden alkalommal kedvesen meglegyint, hogy menjek a dolgomra.  A műtét óta ellmúltam már két éves. Bővebben
  • 1kd1de3bd67d thumb

    2014 novemberében egy hévízi reumatológiai kúra után kissé erősebb vérzést tapasztaltam, így elmentem nőgyógyászom rendelésére. Már mintát venni sem tudott, mert eléggé véreztem.

    November 26-án egészségügyi küretet végzett altatásban, szövettani vizsgálat céljából, eközben kilyukadt a méhem. Délután sem ehettem még, mivel kérdéses volt, hogy műtenek e vagy nem. Aznap nem is mehettem haza.

    Másnap reggel még ultrahanggal megnéztek és utána hazamehettem. 

    December elején kaptam egy telefont, hogy menjek be főorvosi bemutatásra. Már rosszat sejtettem, de próbáltam elhessegetni a rossz gondolatot.

    Másnap bementem. Ultrahang, főorvosi vizsgálat és még kb 2 orvos vizsgálata, ami után leültettek és közölték a hírt, hogy  méhtest rákom van, valószínűleg ki kell venni a méhemet.

    Kb úgy éreztem magam, mint akit leöntöttek egy vödör vízzel.

    Hazafelé azt sem tudtam, hogy mondjam meg otthon a férjemnek, gyerekeimnek.

    Beutalót kaptam egy MRI vizsgálatra, amire nekem kellett időpontot kérnem.

    Áprilisra kaptam is (volna),  de helyette a fizetős megoldást választottuk, így már a következő héten megvolt a kontrasztanyagos MRI, potom 93 ezerért.

    Örültem, hogy nincs áttét, másnap vittem a kórházba az eredményt, több orvossal együtt  megnézték a leletet, felvetették, hogy valóban ki kell venni a méhemet. Rendben van – gondoltam, túl leszek rajta.

    Ezután közölték, hogy nem egyszerű méhkivételről lenne szó, hanem radikális méhkiirtásról, ami  egy 6 órás műtét és nem is végzik az adott kórházban.

    Két hétig abban a hiten éltünk, hogy ezt a műtétet fogják végezni.

    További vizsgálatra küldtek egy specialista orvoshoz, aki közölte velem a jó hírt, hogy nem kell műteni, mivel nagyon kockázatos lenne a vese reflux műtétem miatt. Helyette kemo – sugár terápiát javasolt, amivel  ugyanolyan hatást lehet elérni, mint a műtéttel. Örültem is, meg nem is. Nem tudtam melyik lenne jobb. Talán a műtétet gyorsabban el lehetne felejteni…

    Mindegy, így döntött.

    A lelettel másnap visszamentem a kórházba. Gondoltam, most már csak időpontot kell kérnem és indulhat a kezelés. Nem így történt.

    Kellett még egy CT vizsgálat, hogy nincs e áttét a mellkasban. Tudom, értem, alaposak, jó, hogy mindent ki akarnak zárni, de már egy kicsit türelmetlen voltam.

    Közbejött a karácsony,  még szerencse, hogy  december 30-ra kaptam időpontot.

    Újév utáni hétfőn, január 5-én kész is lett a lelet, hála Istennek nincs áttétem.

    Vittem is rögtön a nőgyógyászatra.

    Kiderült, hogy kell még onko-team bizottsági vizsgálat is.

    2015. január 6. Onko-team:   - rendben, sugár – kemo kezelés lesz, de kell még egy PET CT is, ami valóban kimutatja az egész szervezetben, hogy hol van rákos daganat. Tényleg alaposak.

    Két héten belülre ígérték a behívást, de szerencsére 8 nap múlva behívtak.

    Vizsgálat előtt 6 óra hosszig nem szabad enni, csak vizet inni.

    Papírok vizsgálata – várakozás- izotópos vénás injekció, majd 1 l glükózoldatos vizet kellett meginni.

    A vizsgálat kb 20 percig tartott.  – Eredmény 3 munkanap múlva.

    NINCS  ÁTTÁTEM SEHOL!!!

    Másnap a PET CT leletével visszamentem a kórházba, ahol az onkológus orvos beutalót írt egy újabb laborra és az onkológiai intézethez. Január 23-án  még egy onkológiai vizsgálat után elkezdődött: az orvos elmondta, hogy 28 sugárkezelést kapok majd kívülről, 3 vagy 4 kezelést belsőleg.

    Bővebben
  • Avatar
  • Kehida
    majdnem 3 éve

    Most akkor ki is a beteg?

    Ez év márciusban kezdődött az egész egy torokgyulladással. Vidáman tekertem 60 kilométert, de most valahogy nem esett annyira jól - mintha fájna a torkom egy kicsit, biztosan hideg volt a folyadék, amit hoztam magammal és ezzel letudtam a dolgot. Hazaérve azért megnéztem a tükörben a torkomat már amennyire látni lehetett és nagyon be volt pirosodva vagy inkább lila volt, ezért elmentem a dokihoz hátha ad valamit. Adott is  toroköblögető gyógyszert, ellátott jó tanácsokkal pihenésre ítélt ne igyak-egyek hideget stb. Eltelt két hét és a várt javulást helyett, minden maradt a régiben azzal a különbséggel, hogy benyeltem egy kanál iszonyú forró levest (elvégre a meleg ételtől nem tiltottak el), ami még rosszabbá tette a torkom színezetét most a barnás-lilás színekbe néhol egészen sötét majdhogynem fekete árnyalatok is vegyültek. Szépen múltak a napok, sőt hetek, de semmi a torkom szivárványszínű én egyre rosszabb kedvű – na, ennek fele se tréfa – irány a gégészet. Ott aztán megállapították, hogy rosszindulatú daganat van a torkomban -   sugárkezelésre kellett járnom közben kaptam két kemoterápiás kezelést is többször vettek szövetmintát. Legutolsó vizsgálatom egy pet-ct vizsgálat volt a Laky Adolf utcában. Nagyon kulturált hely le a kalappal nem volt tülekedés nagy a csend, minden olyan nyugodt, szinte jól éreztem volna magam, ha nem tudom, miért vagyok itt. Az asszonykám elkísért, együtt vártuk, hogy sorra kerüljek. A falra ki volt rakva képekkel illusztrálva a vizsgálat menete percre lebontva, tehát tudtam, hogy közel három órás vizsgálatnak nézek elébe. Kint már rég besötétedett sorba hívták a betegeket előzetes felmérésre. Értem ez alatt például milyen betegségei volta ezt megelőzően, mennyi a súlya, magassága megmérték a vércukorszintet stb. Ezen is túl voltam, már csak maga a vizsgálat volt hátra. Nyugodtan ücsörgünk sorunkra várva, amikor a néma csendbe hatalmas ricsaj robban elemi erővel. Nem tudtam hova tenni, ilyet az ember csak óvodában vagy bölcsődében hall azt hittem valaki bekapcsolt valami rádiót ez annyira nem illet, ebbe a környezetbe. Sajnos pont szólítottak be kellet mennem a vizsgálóba. Két óra múlva mikor végeztem kérdezem az asszonykámat mi volt ez? Elcsukló hangon mondja.  Megjött a Mikulás.  A Hungária körútnál kezdtem tisztábban látni az utat akkor is csak a könnyeimen keresztül. Eddig arra nem gondoltam, hogy ez a betegség nem nézi a kort.

    Bővebben
  • Avatar

    Gyógyulásom története: „Az én anyukám nem kopasz!”

    Andreának 2010 novemberében lett gyanús, hogy valami mintha lenne a jobb mellében. Mivel korábban már volt egy jóindulatú csomója ugyanott, ezért azt gondolta, lehet, hogy az. Ám példamutató orvosként azért biztos, ami biztos alapon elment kivizsgáltatni.

    A kardiológián dolgozott, és mindig ügyelet után akart lemenni időpontot kérni, de persze folyton elfelejtette. Aztán december első heteiben eljutott ultrahangra és mammográfiára, ami igazolt rosszindulatú eltérést, de mivel nem volt teljesen egyértelmű, ezért mintavétel is történt. Andreában akkor még fel sem merült a legkisebb gyanúja se annak, hogy baj lehet.

    Aztán elérkezett a december 22., amikor Andrea már szabadságon volt, de egy ismerőst bement megvizsgálni a kórházba, és akkor beugrott a leletekért is. A főorvosnő szavai rögtön rossz érzést keltettek benne, mert a szimpatikus doktornő behívta magához, hogy beszélgessenek kicsit. „Akkor kezdett eltörni a dolog. Alig emlékszem azokra a percekre, mert amikor a doktornő azt mondta, hogy rossz indulatú sejtekre utalnak az eredmények, elkezdtem sírni. Hazafelé még bementem a gyerekeknek kakaós csigát venni, aztán hazasírtam magam” – meséli Andrea a megsemmisítő nap eseményeit.

    Emlékszem a gyerekek meglepett arcára, hiszen még sosem láttak ilyen állapotban. Leültettük őket reggelizni, és én közben elmeséltem a férjemnek, hogy mi a helyzet. Ő teljes hidegvérrel, pillanatok alatt végiggondolta a dolgot, úgyhogy délután már ismerősöknek telefonálgattunk, az interneten is próbáltunk minél több információt összegyűjteni, és egy kész stratégiát állítottunk fel” - folytatja Andrea.


    Bővebben
  • Avatar

    Éva 2011 januárjában 4 nappal a 30. szülinapja után éppen tusolt, amikor valami különöset vett észre. A bal mellében, már majdnem a hónaljánál egy csomóra tapintott. Akkor még nem vette túl komolyan a dolgot, vállrándítva csak ennyit mondott: „Ennyi idősen ugyan mi bajom lehet?” Azért szerencsére elmondta édesanyjának és párjának a dolgot, akik nagy nehezen rávették a lányt, hogy inkább látogasson meg egy orvost, és mutassa meg neki a szokatlan elváltozást.

    A háziorvos se gondolt semmi komolyra, de azért beutalta Évát ultrahangra, sebészetre és nőgyógyászatra. Még ott helyben elvégezték az ultrahang vizsgálatot, ahol a doktornő előrebocsátotta, hogy azt meg tudja mondani, hogy ciszta-e vagy sem, de mást nem. Sajnos, nem ciszta volt, de persze biztosat még ekkor sem tudhatott senki. Ahhoz, hogy biztosat mondhasson bárki, mintavételre volt szükség, de azt csak egy mammográfia után végezhették el.

    „Amikor meglátott a kis asszisztens hölgy a mammográfiai vizsgálat előtt, elkezdett velem kiabálni, hogy én mégis hogy gondolom, hogy idejöttem, és hogy ő ugyan nem fog egy 30 éves nőnek mammográfiát csinálni” – mesél Éva a szívélyes fogadtatásról. A doktor úr azonban határozottan elcsitította a nőszemélyt, és sikeresen elvégezték a mammográfiát, ami szintén igazolta, hogy mintavételre lesz szükség.

    Szegény Évának – aki ráadásul rettentően utálja a tűket – 16 tűszúrást kellett kiállnia a mintavétel során. Azért volt ennyire szükség, mert pár félre is ment a nagy izgalom miatt, másrészt viszont a vizsgálatokon kiderült, hogy nem egy, hanem két csomó van Éva mellében. Ráadásul ilyenkor nem csak a csomókból, de más szövetekből is vesznek mintát, az összehasonlítás végett.

    Bővebben
  • Avatar

    Nézzétek meg Marsó György történetét, aki miután 24 évesen le győzte a rákot, átúszta a Balaton.

    Bővebben

Aktualitások

Woman avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Woman avatar

Az életem, más mint volt a betegségem előtt.

Woman avatar

Rozványi Balázs története

Woman avatar

Ez volt az egyik legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam az élettől

Img 2503

leukémia (AML)

N a

Gabi története - "Hihetetlen erők szabadultak fel bennem, a lelkem megkönnyebbült, hogy a beteg "részem"-től megszabadultam.... "

N a

Dr. Kenessely Andrea gyógyulás története: „Az én anyukám nem kopasz!”. Forrás: www.egeszsegtukor.hu

11150835 947504951961152 4777089951096337466 n

Hittel és tettel

1kd1de3bd67d thumb

Egy, még nem teljesen gyógyult nő

Woman avatar

Dr. Kenessely Andrea gyógyulás története: „Az én anyukám nem kopasz!”. Forrás: www.egeszsegtukor.hu

Avatar

Betöltöttem a 14. születésnapomat

Kehida

Ki is a beteg?