Összesen 27 DB történet
  • Avatar

      

    Nézzétek meg Andi történetét, aki teljesen véletlenül vette észre a betegségét, de már sikeresen legyőzte a rákot és megtalálta az élet igazi értékét. Számára az emberek és a barátok lettek a legfontosabbak. 

    http://vimeo.com/97227955

    Bővebben
  • Avatar
    több, mint 3 éve




    1980-ban hererákot diagnosztizáltak nálam.

    Sorkatona voltam egyetem után, amikor feltűnt, hogy a bakanadrág egyre jobban vág.  Nadrágváltás után rájöttem, hogy nem a nadrágban van a hiba: az egyik herém megnagyobbodott. Nem fájt ugyan semmim, de mivel nem múlt el néhány hét alatt, felmentem a gyengélkedőre.

    Azt hiszem, nagy szerencsém volt, talán az életem múlt azon, hogy a gyengélkedő orvosa lelkiismeretes ember lévén nem küldött vissza azzal, hogy szimulálok, hanem kórházba utalt. Másnap, április 28-án több, különböző betegségekkel kezelt katonatársammal együtt a laktanya mentője szállított be bennünket a Kiskunfélegyházi katonakórházba, majd engem tovább a Központi Katonai Kórházba. Ott a gyönyörű tavaszi napsütésben jó pár órát kellett várakoznom az alezredes elvtársra, mert éppen műtött. Miután megvizsgált, lazán annyit mondott, hogy „ezt innen holnap kikapjuk”. Akkoriban nem volt szokás megmondani a betegnek a diagnózist, ezért nem is gyanakodtam különösképp. Hogy ez jó volt-e így vagy sem, ennyi idő távlatából nehéz megmondani. A sokktól azonban megkímélt.

    Bővebben
  • Avatar

    Erős Gábor vagyok és 42 éves vagy talán 3 !?

    A lényeg, hogy egészséges és előre néző. Miért is vagyok 3 éves? A történet pontosan 2010 szeptember 02-ra nyúlik vissza, amikor rosszindulatú vesedaganatot diagnosztizáltak nálam. Számomra teljesen hihetetlen volt, hiszen életem egyik legnagyobb eseményén voltam túl. FIFA játékvezető asszisztensként részt vettem a 2010-es Labdarúgó Világbajnokságon Dél Afrikában ahol egészen az elődöntőig jutottunk. 

    Bővebben
  • Avatar
    Gabi vagyok, 39 éves, pénteken lesz egy éve, hogy levették a jobb mellem....... DE ÉLEK!!!!!!!!!!!!! és jobban vagyok mint valaha  
    2010 óta érzetem a jobb mellemben valami furcsa érzést. Mindig volt egy kis égő, fájó,bizsergő érzés. Aztán 2012 nyarán már külső elváltozások is bizonyították számomra,hogy valami baj van. Az orvos elküldött MR vizsgálatra, amit három hónap várakozás előzött meg... aztán 2012. szeptember 28-án közölték a diagnózist ( amit már tudtam ). Az események felpörögtek, szövettani eredmény után egy fantasztikus sebész keze alá kerültem, és megtörtént a műtét.  Bővebben
  • Avatar

    Éppen idén van 10 éve, hogy minden megtörtént: a műtét, a rossz hír, a kemo, a jó hír. Akkor 18 voltam, érettségire készülő, álmaiban már az egyetemen művelődő, felnőttnek készülő.


    Valahogy úgy kezdődött, hogy az állandó nőgyógyászati és urológiai panaszok ideiglenesen múltak, aztán újra visszatértek és ez aggodalommal töltötte el az orvosomat, így egy pár újabb vizsgálat után kiderült, hogy ciszta van a petefészkemben. A tavaszi szünetre gondosan beütemezett műtét előtt 1 nappal derült ki, hogy annyira nagyra nőtt ez a kis oda nem illőség, hogy nagy műtétre van szükség. Azt hiszem, talán itt kezdtem el félni.
    Egyedül voltam egy nagy kórházi szobában sokakkal egyetemben, idegen volt, hideg és rideg, én pedig még sosem feküdtem kórházban, és már alapból azt is nehezen viselem, ha valamiért idegen helyen kell aludjak. De megtörtént, aminek meg kellett, minden terv szerint alakult, szépen gyógyulgattam és igyekeztem a vágás miatti fájdalommal óvatosan bánni. Kerek 2 hét múlva jött egy levél: ha jól emlékszem 4 oldal, tömör orvosi bla bla, amiből egyetlen egy szót sem értettünk, csak a végén pirossal aláhúzott sort: „A következő hétfőn jelenjen meg az onkológiai bizottság előtt, 15 órakor.” Én még ebből sem következtettem semmi rosszra, csak Anyu. Ő szerintem már tudta, hogy itt hosszú harc lesz… 

    Nem emlékszem, hogy az orvos egyetlen egyszer is kiejtette volna a száján a rák szót. Sosem mondta, hogy kisasszony, maga rákos. Egyetlen orvos sem, pedig jártam jó néhánynál. Kiderült ugyanis, hogy nem ám akármilyen rákom van, hanem valami nagyon különleges, nagyon ritka és nagyon agresszív fajta! Én meg folyamatosan azon nevettem, és még ma is, hogy tipikus: nekem még a rákból is valami egyedi van. Nem ám holmi hétköznapi rákocska, nem: különleges! Az egész életem különleges, hát majd pont a rákom lesz egyszerű??
    Bővebben
  • Zamardiban 2000 en
    Engem egy hosszan tartó, mély gyász állapotából  rázott fel a betegségem -a lelki háttere mindenképpen ez volt.
    Már itt szeretném kiemelni, hogy ennek idén éppen 19 éve!
    Súlyos depresszióban töltöttem a gyászévet, nem tudtam, mert igazság szerint nem is akartam visszatérni az emberek közé, senkitől nem vártam udvarias, vigasztaló szavakat, mert vigasztalhatatlannak éreztem magam. Ez az időszak sajnos éppen a klimax kezdetével esett egybe, ami nagyon megviselt.
    Mikor már tűrhetetlennek éreztem a helyzetemet én magam is, akkor fordultam orvoshoz, és - sajnos a saját kérésemre - hormonkészítményt kaptam, azzal a "mankóval" tudtam enyhíteni a klimaxos tüneteimet -és végre  újból munkába is álltam.

    Két év telt el így, amikor döbbenten tapasztaltam, mit tettem magammal: kétségtelen tüneteket észleltem, tudtam, hogy rákos lettem, de annyira féltem a klimaxos tüneteim visszatérésétől, hogy eltitkoltam az orvosom előtt, dolgozni szerettem volna tovább, mert a kollégák között már éppen kezdtem is kilábalni az önsajnálatból, ami a társam elvesztése miatt hatalmasodott el rajtam -mert hagytam elhatalmasodni.
    Végül az életösztön mégis győzött -és a 24.óra utolsó perceiben egyből kés alá kerültem az akkor már 4 cm-es, addig eltitkolt, hormon-okozta, titokban rejtegetett tumorommal.

    Az én történetem ezen a ponton vált pozitív történetté, teljes testi-lelki megújulássá, az élethez, önmagamhoz való viszonyulásom gyökeres megváltozásához, szinte mindent átértékeltem, egészen más megvilágításba került az addigi életfelfogásom, érzelemvilágom.
    Bővebben
  • Avatar

    Van öt perced? Nekem van. Öt biztosan. Öt nap, öt hét, öt hónap,öt év. Remélem.

    Dolgozom rajta. Szerinted hülyeség?

    Azt hiszed, veled nem történhet meg? Azt hiszed, lehetetlen! Nem lehet. hogy ott állj a tükör előtt és olyat érezz, amit nem akarsz érezni, ott van az a rohadék,ott guggol, kapaszkodik az a valami, ami egyáltalán nem oda nem  oda való. Sőt! Sehova se való abba, ami én vagyok ! Csípjetek meg!



    Nem értettem semmit. Ez az én testem! Ismerem minden rezdülését, az izmaim – optimális esetben – azt csinálják, amit parancsolok nekik. Oda visznek a lábaim ahova mondom nekik, eszem, iszom, alszom, szeretek, dobog a szívem, lélegzek, szóval eddig minden zseniálisan rendben volt. 

    Minden klappolt. Pont, ahogy Isten elképzelhette a teremtéskor, már ami a hypotalamuszomat és a hypofizisemet illeti.

    Mert voltak problémák: munkám nem sok,a gyerek nem tanul,el kéne adni a lakást és le kell vizsgáztatni az autót,be kell fizetni a csekkeket is. De a testem kívül –belül jól működött. Nem voltam beteg évek óta. Produkáltam ugyan komoly rosszulléteket a sorozat vége felé. Igen! Igaz! Jelzett a szervezetem, verte a vészharangot, hogy köszöni szépen, elég volt, nem kérünk több hülyeséget, fúrást-faragást, cseszegetést. Ennyire volt keret, ugorjunk. Egy tökéletes szívinfarktust produkált nekem a kis drága. Ömlött rólam a víz, úgy vert a szívem, hogy majd’ kiugrott. Végiggondoltam a helyzetem: a kölykök elég nagyok, meg ott vannak anyuék, a balatoni nyaralóból fizetik a tanulmányaikat. Ja! És tényleg, még talán van egy apjuk is, aki remélhetően felméri a szitut és helytáll…- na, ebben már korán sem voltam olyan biztos.  

    Tehát ennyi volt az életem, vége. Megnyugodtam. Belenyugodtam. És akkor elmúlt. Csak egy jól fejlett pánikroham volt.

    De ez a baromság! Erről nem volt szó! Jó, jó! Én is tudom, hogy mindennek oka van. Semmi nincs csak úgy, magától. Sok munkámba került, ameddig kinövesztettem magamban ezt a görényt – de az enyém volt, én csináltam, egyedül, elengedett kézzel, és azt is tudom, hogy miért. Fél év alatt minden nap, minden éjjel, minden órában tápláltam, dédelgettem a bánatommal, a fájdalommal, a sérelemmel, amit nem tudtam feldolgozni, megoldani, és nem volt rá gyógyszer, nem volt megoldás, vagy bármi. Egyfolytában fájt, szünet nélkül, és én béna voltam és nyomorult.


    Bővebben
  • Avatar


    Nézzétek meg ennek a bátor hölgynek a történetét, aki nem csak legyőzte a rákot, de legyőzte saját korlátait is és ma már, csak pár évvel a diagnózisa után a maratoni táv lefutására készül!
    http://vimeo.com/92900145 Bővebben
  • Avatar
    több, mint 3 éve


    Nézzétek meg Ági történetét, aki elmeséli, hogy a hirtelen jött diagnózist és a kezdeti kétségbeesést követően hogyan győzte le a rákot és hogyan építette újra életét és alapított a gyógyulást követően családot!
    https://www.youtube.com/watch?v=VRqq4eZWu0I Bővebben
  • Meggyogyultunk logo

    Halom Borinak hívnak, 40 éves vagyok, a lányom idén januárban töltötte be a 18-at.

    2012. november 6-án kezdődött a kálváriám. Még mielőtt belekezdenék a történetem mesélésébe, el kell mondanom, hogy előtte soha nem voltam még mammográfián, lévén, Magyarországon 45 év felett kapnak behívót a nők kétévente a szűrővizsgálatra. Nőgyógyászhoz járok rendszeresen, de ott nem vizsgálják a melleimet. Nem csináltam igazán rendesen a havi önvizsgálatot sem. Volt egy vállműtétem 2012. szeptemberében és annak a vágásnak a hegét nézegettem, simogattam egyik reggel az ágyban, amikor a kezem a mellemre tévedt és kitapintottam egy jó nagy csomót a baloldalon kívül. Megijedtem, de nem estem pánikba. Felhívtam egy orvos barátomat az Országos Onkológiai Intézetben, aki mondta, hogy másnap menjek be és megnézi. Így is tettem, beballagtam másnap reggel hozzá, megvizsgált, és rögtön elküldött mammográfiára, ultrahangra és MRI-re. A mammográfiai vizsgálat alig több mint pár perc és nem fájdalmas a tévhitekkel ellentétben. Onnan átmentem az ultrahangos vizsgálóba, fölfeküdtem az ágyra és hagytam, hogy jó alaposan átvizsgálják mindkét mellemet. Nem tudom menny idő telhetett el, de nekem óráknak tűnt.


    Bővebben

Aktualitások

Woman avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Avatar

Vastagbélrák gyógyulásom története

Woman avatar

Az életem, más mint volt a betegségem előtt.

Woman avatar

Rozványi Balázs története

Woman avatar

Ez volt az egyik legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam az élettől

Img 2503

leukémia (AML)

N a

Gabi története - "Hihetetlen erők szabadultak fel bennem, a lelkem megkönnyebbült, hogy a beteg "részem"-től megszabadultam.... "

N a

Dr. Kenessely Andrea gyógyulás története: „Az én anyukám nem kopasz!”. Forrás: www.egeszsegtukor.hu

11150835 947504951961152 4777089951096337466 n

Hittel és tettel

1kd1de3bd67d thumb

Egy, még nem teljesen gyógyult nő

Woman avatar

Dr. Kenessely Andrea gyógyulás története: „Az én anyukám nem kopasz!”. Forrás: www.egeszsegtukor.hu

Avatar

Betöltöttem a 14. születésnapomat

Kehida

Ki is a beteg?